A versek oldala
Petőfi Sándor: Elválás Itt a bucsúperc: válok. – Nem szabad! Leomlok, a világ kereng velem! E szenvedés, e szörnyü kín alatt Hogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet, Habár egy élet rajta függene, Válj lángszavakká, titkos érezet, Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek? A sors […] Olvass tovább
Petőfi Sándor – Virágoskert a költő szíve… Virágoskert a költő szíve, De másnak termi a virágokat; Míg ezeket szétosztogatja, Önnön magának csak tövis marad. És pillangó a költő lelke; Szegény pillangó! neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, Míg összetépik őt a tövisek. S a puszta kert s tépett pillangó Eszébe sem jut senkinek talán, […] Olvass tovább
Várnai Zseni: Balatoni alkony Az ég a vízre ráhajol a láthatáron valahol… az ég a vízzel összeér, az ég, a víz gyöngyházfehér. Így látom én fektemben itt a táj elnyugvó fényeit, miközben percem elrepül… az ég, a tó elszenderül. Oly nyugodalmas most a táj, boldog vagyok… semmi se fáj… tükörsima a Balaton, sellők énekét hallgatom. Olvass tovább
Jöjjön Füst Milán: Öregség verse. Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot? S hol vagy ó csodálatos fülem is, amely oly hegyes lett, mint a szamáré valamely édes-bús nevetéstől? S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak a szamóca, de az annál duzzadtabb és pirosabb ajak is? S hol vagy te mellemnek […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva: Búcsú az óvodától verse. Első nap az óvódában sírdogáltam-úgy tudom. Csordogáló könnyeim közt mosolyt láttam arcodon. Ölbe vettél, cirógattál, megfogtad a kezemet. Bátorító mosolyodból sugárzott a szeretet. Tyúkanyóként óvtál minket, tanítgattál, neveltél. Játék közben számtalanszor velünk együtt nevettél. Óvó nénik, dadusnénik, kispajtások, óvoda… Az itt töltött szép éveket nem felejtjük el soha. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Szeretni verse. Szeretni ezt az életet, az egyetlent a végest, Szeretni még ha bánt is, ha mostohánk is néhanap, de kék az ég, és süt a nap, van benne boldogság is. E szép és szőrnyű kor során csodákat tesz a tudomány a titkok titka tárul, a tudás fája lombosul, de atom felhő […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Szivárvány verse. Napsugár, ha süt, esőcsepp pereg, nézz fel a magasba, nyisd ki jól a szemed: csodát látsz, gyönyörűt, hétszín szalagot hétszínű szivárvány tündököl, ragyog. De néhány pillanat s eltűnik az égen – mintha csak álmodtad volna egy mesében. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Jöjjön Novák László: Isten Lelke írása. Hová Isten Lelke hatolt: alvó ébred, éled a holt. eloszlik az éj homálya, a bűneit tisztán látja. Ki megdöbben, szíve sajog, oda megy, hol bűnök, bajok terhe lehull, semmivé lesz: az Úr Jézus keresztjéhez. Hol működik Isten Lelke, erőt nyer a félénk, gyenge. a tudatlan bölcsességet, vigaszt, kit a […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Olykor, éjjel verse. Olykor éjjel… szívem hogy zakatol! Az ágyon ujjam tévedezve jár, S nagyon közel, mellettem valahol Halkan megkoccan a vizespohár… S nem tudom, hol vagyok… akadozón Rémlik elém az elmúlt, messzi est, S az ujjam a fagyos márványlapon Reszketve egy gyújtót keres… Áldott a fény, mely sercegőn, fakón Ilyenkor gyűrt […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Ha valaki jönne… verse. Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Előhang egy „monodrámához” verse. Ilonának Kérdeztek volna magzat-koromban… Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba! nem ringat és nem ápol, – ellenemre van! És mégis itt vagyok. fejem rég kemény s tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A vörheny és kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Egyszer el akart […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szeretők verse. Álmodom én, nem aluszom, Gyönyörűség minden gondom, Rózsám keze fejem alja, Szíve szívem nyúgodalma. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag, Szeretőket összehozó, Szeretőket elválasztó. Kelj fel, rózsám, ne alugyál A szép hajnali csillagnál, Majd ha feljön esthajnalra, Jőj el vigasztalásomra. Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály költeményét. Mi […] Olvass tovább