A versek oldala
Jöjjön Varró Dániel: E-mail verse. Hát el vagyok egészen andalodva, és gyönge szívem, ímé, reszketeg, mióta éjjelente, hajnalonta veled titokban ímélezgetek. Nem kell megszólítás, se semmi cécó, és az se baj, ha nincsen ékezet, csak kebelembe vésődjék e négy szó, hogy: Önnek új levele érkezett! Az egész világ egy linkgyűjtemény, az emberek, a tárgyak benne […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Összefont tenyérrel verse. Eget kémlelek néma fellegrésen és szúnyoghadként körülzummolyog ravasz talányom: célom, születésem. Varázsigémet balgán kisugom a hazugarcú, kémlő alkonyatnak – Jaj, ha most ledől széna-trónusom. A hűvös este furcsa, enyhe-kék s felötlik a Császár Szent-Ilonája – (Rémet idézni egy perc is elég.) Hullott rózsák közt botorkáltam térdig s hogy koszorúba […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István: A parlamentnél verse. Földön-fektem iszonyú homorúja gyöpös a vér s az esőlé után, kivált alakom hány leveles tócsa tükrözte gyűrötten tovább, mióta menni újra megtanultam tizennyolc évesen, már túl az ötvenen halálom zónájába visszajárok, látszatra villamoshoz, kézfogásra. Gondolja-e most valaki, milyen történelmet, kaszálást parkosított a csitri-szép cigány, s a mátós utcaseprő mit […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István: A bánat vasárnapja verse. Valami selymes állat japánakác-sziromban szaglássza cipőm orrán az eltűnő időt Morzsája hull a nyárnak mintha lerázták volna uzsonna után a tarka asztalterítőt És elborong a fákon a jóllakott kísértet talán szundít is egyet vagy éppen rápipál Minden csak valahonnan és minden semmi végett ahogy nyúlok az első sárga […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István – Május verse. Szerelem tűzvésze, bujálkodás körül, virágpor, sárga láz, a lombokon ragály. Párzások fényeit húzza a vadgalamb hegynek meredeken – zörög a cserebogár. Úgy muzsikál az ég, mint kék szódásüveg. Szerelem, megtalálsz mindenütt mint a szél, – nem vagyok átkozott, ne hagyd hogy az legyek lobogásod a világ végéig ér. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: A Hortobágy verse. Délibábos puszta, kedves ideálom, Úgy mosolyogsz felém, mint egy édes álom. Rajtad legelteti sok gazda gulyáját, S ez szörnyen emészti a közérdek máját. Sok gazda gulyája, kedves kis gulyája, Őrző kutyuskája, adta kutyafája! Mit fáj ez tenéked mért fáj, ő közérdek, Ez a legeltetés? – Én csak annyit kérdek! […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: Szerelemhez verse. Kertje csendes alkonyában, Míg csapongva zúg a szél, A Dalos bolyong magában, S keble búsabb lángra kél. Könny között tolul szemére A benn küzdő gyötrelem; Önts, ah, balzsamot sebére, Boldogító Szerelem! Minden lepke lél virágot, Harmatot minden virág; Én tekintem a világot, Bús magány az s pusztaság. Istenné, kit hajnalában Hű […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő – A másik verse. És szólt a nő: „A hajam ében, És lágyabb,mint a lágy selyem, És itt a szívem közepében Ujjong a boldog szerelem. Tied a testem,tied a lelkem, Te vagy az első,akit öleltem, Boldog vagyok,mert a tied vagyok…” S a férfi szólt: ,,A másik elhagyott.” És szólt a nő: „Piros […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda – Anyák napja van ma verse. Üres a kis csóka fészek Egy májusi reggel. Az öt vidám csókagyerek Tán világgá ment el. Csóka mama szívdobogva Keresgette őket, De nem látták sem a nyuszik, Sem a fürge őzek. Jönnek! Szólt a kakukk, Ki a legmesszebbre látott, Kis csőrében mindegyik hoz Egy-egy szál virágot […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Pára verse. Weöres Sándor: Pára Üres parton üres csónak. Nefelejcsek locsolódnak. Tág a világ mint az álom. Mégis elfér egy virágon. Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Szeretnék átölelni verse. Tóth Árpád: Szeretnék átölelni Szeretnék átölelni ma egy embert, Ki olyan árva s vágyak özvegye, Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert, S kondor haján kopog az ősz jege, Kinek ha volt is pirosbetűs napja, Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, Vén bánatok fia és újak apja, Csöndes […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Halottak napja verse. Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant. A Sír tövében egy-egy fénybogár Csillog. Különben sötét a határ, S hosszú az éj alant. Szívek, tilos a nagy világítás, S virág sincs annyi már, Elpazaroltuk régi ünnepen; Egy-egy szálat visz némán, könnyesen, Ki ma este a temetobe’ […] Olvass tovább