A versek oldala
Jöjjön Arany János: Az elkésett verse. Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma? Nyakadon a vénség tehetetlen járma; Messze utad célját soha el nem éred: Jobb, ha maradsz s „lement napodat dicséred.” „Tudom, sikerűltén sohasem örűlök, Szándékomnak tán már elején kidűlök: De hiú tett is jobb áldatlan panasznál: Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.” […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Szerelmes fogadás verse. Mért epeszted bánatokkal Lelkedet? Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal Kedvedet! Mért remegsz szerelmesedtől? Ah, ki ijjesztett el ettől Tégedet? Drága kincsem! csak te bírod Szívemet, Míg örökre puszta sírod Eltemet. Addig is, míg csak lehellek, Tégedet forrón öllelek, Hívemet. Csak te is hívedre nézzél Kedvesen, Csókra új csókot […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A türelem bilincse verse. Üzenem: Vedd magadra a türelemnek Rozsdás bilincsét S ha talán rossz a zár, Várj, míg megigazíthatom. Bilincsem voltál, Bilincsed voltam, Bilincs volt egész életünk, Szerelmünk és Napunk, Kikapóságunk és hűségünk, Csókunk, elernyedésünk, lángunk, Téves, sok esküvésünk, De jó bilincs volt, Derék béklyó S rabok voltunk volna mindétig, Ha […] Olvass tovább
Arany János: Előhang Néztem a sötétbe, sötét éjszakába, Régi elhúnyt idők homályos titkába; S amint belenéztem, hosszasan, merevűl: A ködök országa im megelevenűl És előttem járnak a hajdani képek, Mint egykor, oly élők, mint egykor, oly épek: Szög húnfiak, amint súgár lovaikon Íjat pödörintve futtatnak a sikon; Vagy kanca tejétől, bornak ha megerjed, Vídám lakomájok […] Olvass tovább
Arany János: Harminc év múlva Álmaimat gyakran látogatod most is, Rég sír fedez, oh de nem nyughatol ott is, Ha ugyan jámbor kéz teneked sírt ásott S nem temetetlen bolyg földi alak-másod. Volna hitünk, mint a római, a hellén, Már égne az oltár tova-tüntöd helyjén, Magad, istenűlve, örök istenek tárt Csarnokiban szívnád az üdítő nektárt. […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint dala. Pacsírtaszót hallok megint! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár. Oh istenem, mi jólesik A harci zaj után e dal, Mikéntha bérci hűs patak füröszt Égő sebet hullámival. Dalolj, dalolj, kedves madár, Eszembe hozzák e dalok, Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona, Egyszersmind költő […] Olvass tovább
Ady Endre: Mert senki jobban Úgy kellene fürkésznem a nyomodban, Kis életed álságát mintha bánnám, Mintha egy kicsi, hazúg, halavány lyány Fontossá lett légyen, mert szeme lobban. S mert annyi ajkról, telt nadály, leválván, Csőröcskédet kívánom egyre jobban, Úgy kellene, hogy Vénusz a habokban, Csilló testtel káprázz, mint forró bálvány. S bár ájulóan gondolok öledre, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Aludj című verse. Mindig gyilkolnak valahol, lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon, akárhol, s vígaszul hiába mondod, messzi az! Sanghaj, vagy Guernica szivemhez éppen oly közel, mint rettegő kezed, vagy arra fenn a Jupiter! Ne nézz az égre most, ne nézz a földre sem, aludj! a szikrázó Tejút porában a halál szalad s […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Aranyaimhoz verse. Midőn Toldim pályadíjt nyert Megjöttetek? de már, de már Gazdag leszek, gazdag vagyok: Lám a szerencse rám talál, Hozzám kapnak az aranyok. Isten hozott, sápadt fiúk! Színünk, nevünk úgyis rokon: Nosza, ki hogy segítni tud, Segítsetek bátyátokon. Régen s nagyon szeretlek én, Távolban is szerettelek, Hej, beh sokat törém […] Olvass tovább
Falu Tamás – Esti ima Ne fájjon a lelkem, Ne fájjon a testem, Legyen, ki felemel, Amikor elestem. Amit méznek érzek, Epévé ne váljék, Kövessen a béke Mint jóságos árnyék. S ha majd jő a halál, Szóljon hozzám szépen, S ne a hátán vigyen, Hanem az ölében. Köszönjük, hogy elolvastad Falu Tamás költeményét. Mi a […] Olvass tovább
Döme Zsuzsa: Farsangkor őzike voltam Éppen úgy, mint megálmodtam: farsangkor őzike voltam, hátamon bájos pettyekkel kecsesen, fürgén lépkedtem. Amikor én már álmodtam (őzsuta voltam álmomban), akkor készült a jelmezem. Az anyukám varrta nekem. Reggelre, álomból hulltan csak ámultam és bámultam. Így aztán őzike voltam, éppen úgy, mint megálmodtam. Köszönjük, hogy elolvastad Döme Zsuzsa költeményét. Mi […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Nagypénteki sirató verse. Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. […] Olvass tovább