A versek oldala
Jöjjön Dsida Jenő: Mi lesz? verse. Uram, Te láttad: Homlokom tele kőzúzással, vérrel, kis lelkek köve milliószor ért el, de sohse dobtam mással vissza őket, mint édes, puha, krisztusi kenyérrel. Uram, Te láttad: Foszlós-belű volt, fehér és igaz, haragviszonzás s békét lehelt mégis, meleg illata csupa ős-poézis, s az őrjöngőnek fékező vigasz. Uram, most kérdem: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Tűnnek a lyányok verse. Be szép a város s kinálkozók, Kiket már nem kivánok: Legendás Mult, Jelen és Jövő S a lyányok. Be szép minden, ami idegen S már csak szememmel látok: Pénz, alkalom, siker és derü S a lyányok. Be szép a vágy, aki elfutott S be szép, hogy már nem […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Nyakravaló verse. Nyakravaló nélkül akarod megvédni hazádat? Oh te szamár te, minő ostoba képzelet ez! Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő A katonában, hogy nyakravalója legyen. Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám, s ő Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló, Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt […] Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál: Télen. verse. I. Beh jó világ a hóvilág, De csak meleg szobában; Virúlhat kinn a jégvirág, Ha kézben telt pohár van! Fel is köszöntöm tél apót, Hogy újra visszatére: Terítsen enyhe takarót Vetésre, venyigére; Vidor tavasz keljen nyomán, Nyár is, ősz is dicsérje, S jó új bor és kenyér után Hálánk híven […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Örök útitársak verse. Mellykémnek forró szeretettel Ez első versem, mit Hozzád irok, ki pályatársa lettél zord utamnak, ki megfogod kezem, míg búg a gép s az állomások mind mögém rohannak. Harminc kis állomást elhagytam immár és közeledik már a többi, jaj: minden nap új mérföldkő, új barázda, mindennap elhull egy-két szürke haj. […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Új melódiák verse. Az alkonyat volt mindig a világom. Nem rőt tüzével a tetőkön égve, Csak ha nagy árnya jár az árva tájon. Az alkonyat: a csönd, a bú, a béke. Az alkonyat: a vigasz és a balzsam. Az enyhe árny kegyetlen naptűzésre. Rózsás szegélyű felhők a magasban És itt lenn nagy, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Intés az őrzőkhöz verse. Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmult nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Bucsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak, Szivek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Nem kérdezem már verse. Szomorú Testvérem, én megpróbálom Nem kérdezni többé tőled, miért vagy szomorú. Nem hessegetem s nem riasztgatom többé Tapintatos, vagy akár tapintatlan szóval Az árnyékodat, mely csupán tied, Tied, megoszthatatlanul. Szerény vagyok én, vigasztalni vágyó testvéred, Azt kívánom csupán, Lássalak úgy, ahogy láttalak utoljára: Ajkad körül nyoma sincs dacnak, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Dal a rózsáról verse. A szép leány a búcsuzáskor Egy rózsát tűzött fel nekem. Piros volt lágyan feslő szirma, Jelképed, égő szerelem! Könnyű csókot lehelt reája S mint álomkép már messze szálla S én fájó szívvel, könnyes szemmel Sokáig néztem még utána. Elhervadt már a rózsabimbó, Amit a szép leány adott. Hervadtan […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Ha szereted verse. Ha szereted, tudasd egy öleléssel! S kimondani, vigyázz, hogy sose késs el! Vannak, kik tudnak szeretet nélkül élni, de én velük nem szeretnék cserélni! Ha szereted, hát öleld csak magadhoz, a szívetek közelebb ér a Naphoz. Az ölelésben, ha összeforr a lélek, akkor tudom, jelen vagyok és élek… Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Február verse. Reggel Reggel az ember ki se lát, annyi, de annyi jégvirág nyílott az éjjel az ablakon. És szánkáz a szél az utakon. Délfelé Ereszt az eresz: csöpp-csöpp-csurr! Izzad a hó és kásásul. Fázik a hóember, didereg. Kacagnak rajta a verebek. Estefelé Bújnak a cserepek alá a verebek: csip-csirip. Hideg van, […] Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: A sírból verse. Élő virágom, oh, szerelmesem, Immár én alszom nyugton csöndesen. – Hogy nem tudod te, milyen édesen. Oh hogyha tudnád (mért nem mondhatom!), Mindig csak rólad s egyet álmodom; Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon! Csöndes vidék ez; hallom, mit a szél Fölöttem a virágokkal beszél; A fű is […] Olvass tovább