A versek oldala
Jöjjön Dsida Jenő: Felhők fejedelme verse. Egy viharterhes éjszakán sötét felhők királlyá tettek, leszálltak hozzám gomolyogva és hódolattal körülvettek. E viharteljes éjjel óta egyre jönnek a ködcsomók, jön a sok újabb szürke felhő, halk tisztelgés, sok furcsa bók. S velem maradnak mindörökké, beléjük merül homlokom, ha könyvbe nézek, gépen írok, vagy csilingel a telefon. Felhő-ország […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor – Emlékezés 1956 novemberére verse. Ősz volt, ősz, napok, hetek, vagy talán évek óta: karhatalmista ősz. Szél igazoltatott minden hazátlanul kószáló falevelet az utcasarkon, minden rohamsisakos gesztenyét. És szél igazoltatott engemet is. Vékony, tavaszi felöltőben dideregtem a Boráros tér közelében, mint dércsípte, pokrócos menekülők a határsávban. Fegyver nem volt nálam, zászló se, […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Valami nincs sehol verse. Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, – […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb verse. Ha az Isten íródiák volna S éjjel nappal mozogna a tolla, Úgy se győzné, ő se, följegyezni, Mennyit kell a szegénynek szenvedni. Aki szegény, az a legszegényebb, Fázósságát odadja a télnek, Melegét meg odadja a nyárnak, Üres kedvét a puszta határnak. Köznapokon ott van a dologba, Várt […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: A szeretet szele verse. Messzi égben, felhők felett, született egy szellő gyerek. Nem volt bátor, inkább félős, nem volt büszke rá a szél ős! Egyhelyben ült, folyton lapult, futni, tombolni nem tanult, nem is nagyon vágyott másra: – a világát szépnek lássa! Ezt az apja nem tűrhette, jégesőben megfürdette, hátha így szilajjá […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Hetedik ecloga verse. Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép […] Olvass tovább
Jöjjön Dóró Sándor – Aki verse. Lehetek valakié, aki végre már megigéz, vagy mint egy kóbor szellemet megidéz? Van olyan aki ismeri a kódját a lakatnak, aki mellett érezhetem magam szabadnak? Olyan aki elviseli az örökké szárnyaló lelkem, és ha kívánom a csendet, magányra kell lelnem? Létezik az aki megérti, hogy nem kívánok mást, csak […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A csoda verse. A csoda Kár volna magamat eladnom Célért, eszméért, okért, hitért. Hogy magyarázzam az eget másoknak. Eladni magamat semmiért. Te vén szilvafa, ugye, igazam van? Te tudod, te százesztendőt éltél!… S akkor sikított, elbőgte magát A kert mellett egy vén acéltehén. Nem is acél volt, hanem drágakő. Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Minden csak volt. Minden csak volt Minden csak volt: ma nincs semmi. Lenni? Kell az ördögnek ma: – lenni. Minden csak volt, ma nincs semmi. Bilincselten, rabon, zártan Vártam S bús vagyok a mártírságban: Nem ezt vártam rabon, zártan. Vártam jó emberesebbet, Szebbet S hű életem mindig messzebb, Hogy kapjon emberesebbet. Köszönjük, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Balatonszárszó verse. 1 Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöldet. Fogócskáznak az apró viharok, az ablakban a legyek megdögölnek. Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe s új derűt lel abban. Tollászkodnak a sárga lombu fák, féllábon állván a hunyorgó napban. Kell már ahhoz a testhez […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Menj, kisgyerek verse. Menj, kisgyerek. Most vége ennek is. Menj, drága gyermek, édes kisfiam. A te utad a végtelenbe visz, de én előttem már a semmi van. A semmiség. Még egynéhány merész év, aztán a férfikor s a sárga vénség. Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak, ki mostan a színpadra kényszerít, menj […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Csillag a víz alatt verse. tt lenn, a víz alatt Egy másik, mélyebb ég; S hogy kisímult a tükör: Ezernyi csillag ég, Ragyogj, ragyogj, Te vízalatti ég! Ragyogj, ragyogj, Te örök Ideál, Tőled el nem választ Sem élet, sem halál, Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül, Fenn is, lenn is elérhetetlenül, Ragyogj, ragyogj! Ragyogj, ragyogj, […] Olvass tovább