A versek oldala
Jöjjön Madách Imre Hozzá verse. Ha néha ilyes szót kockáztatok: Hívebb barátod nincs mint én vagyok, Kétes mosoly leng ajkadon, – talán Szokásos bóknak nézed azt csupán. De nem, de nem, te szómat elhiszed, Tudod, hogy aki ismer, az szeret. Szived talán inkább attól remeg, Hogy több barátságnál, mit érezek. Azt kémleled, ha néha mosolyogsz, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Hazatérés verse. Weöres Sándor: Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád — hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó — és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szegényember balladája verse. – Szegényember, hogy adod a bölcsőt? – Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt? – Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. Szegényember, hejh, csak egyet szólna – A király már katonákért szólna. De a bölcsőt a tóba hajítja, Csöpp gyerekét utána hajítja. Szegényember sír-rí […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Tavasz Victor Hugo Tavasz a drágám és én szeretem. Ő az eső, a nap. Így szól kereken: – Rossz ülni itthon. Künn a lomb alól ezer vidám, boldog madár dalol. Hallgassuk. Én, mint hódoló bolondja, csak hallgatom. – Unalmas nóta – mondja. Inkább talán játszhatnánk valamit. – Kártyázzunk, édes? – Ó, csak azt […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé verse. Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű. Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb. Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros […] Olvass tovább
Török Károly: Alku Piactéren a vásárban Liba gágog a kosárban. Pénztárcámat előveszem, Odamegyek, megkérdezem: -Nénémasszony, hogyé’ adja? Mennyit ér a liba combja? -Száz forint lesz annak párja, Kétszáz meg a melle, mája. Százötven a fara, háta, Ugyanennyi mindkét szárnya. Ötven-ötven nyaka, lába, Vegye, vigye, meg ne bánja! Bizony kicsit sokallottam! Kételkedtem: jól hallottam? -Hát a […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán Nyári alma ül a fán, fa alatt egy kisleány. Néz a kislány föl a fára, s le az alma a kislányra. Nézi egymást mosolyogva: lány az almát, lányt az alma. Gondolkozik, mit tehetne, áll a kislány lábujjhegyre, nyúlánkozik, ágaskodik, ugrik, toppan, kapaszkodik. De az alma meg sem moccan, […] Olvass tovább
Móra Ferenc: A didergő király Mese, mese, mátka, pillangós határba: Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, Csupa siralom volt éjjele, nappala. Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába. Sűrű könnye pergett fehér szakállába: „Akármit csinálok, reszketek és fázom, Hiába takargat aranyos palástom! Aki segít rajtam: koronám, kenyerem Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!” […] Olvass tovább
Ady Endre: A ló kérdez Lovamra patkót senki nem veret, Be szerencse, hogy senki sem szeret: Döcögök, lógok követlen úton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján verse. Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján Kis Juliskám, feleségem Nevenapja vagyon most! Adjatok rám ócska mentét, Rókaprémest, zsinorost. És le most a bugyogóval, Magyar nadrágot nekem! És el bajuszpödrőért a Patikába hirtelen! Mielőtt elébe lépek, Igy csipem ki magamat, Legyen újra föltámasztva A hajdankori divat, Az a régi idő, melyben Még […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Április verse. Radnóti Miklós: Április Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Áprilisi versek ismert költőktől Olvass tovább
Kiss Ottó: hatos busz Anyától apáig egyetlen út vezet, az, amelyiken a hatos autóbusz megy. De ez a járat azóta nem közlekedik, amióta apa feleségül vette anya régi barátnőjét, a Cédát. Olvass tovább