A versek oldala
Jöjjön Márai Sándor: Az égen fönn megáll a Hold verse. Az est, a rest festő korommal átfesti mind, amit nappal megrajzolt renyhe gonddal. A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt, csak ennyi volt: jártunk a nád közt és a szél dalolt. Sok ablakon benéztem érted én, nyisd a szemed, mert vak szemem nem érte […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Köszönet a nőknek verse. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Férfi, nő A férfi Kiszívtam ép foga közül a nyelvét, mint csonthéjából gyönge osztrigát. Körülöleltem csípőjén a földet, és azt hittem: odaadta magát. A nő Fölém hajolt, mint sűrű felhő. Villódzott, míg a számra lelt. Forró keze bőrömre simult, és azt hittem, hogy megölelt. Olvass tovább
József Attila: Egy kisgyerek sír A sötét szoba sarkában zokog egy tehetetlen, guggoló gyerek. Sír, mint a cipő alatt a homok. Vergődik, mint a nehéz tengerek. Könnyes, miként északra nyíló völgy. Könnyes, mint könnyes a szem ürege. Könnyes, miként a kő alatt a föld. Könnyes, miként az ablak üvege. Sír, mint ahogy a vízben sír […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Búcsú verse. Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek, emberek? Talán nem is kell még búcsúzni […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Mert engem szeretsz verse. Áldott csodáknak Tükre a szemed, Mert engem nézett. Te vagy bölcse, Mesterasszonya Az ölelésnek. Áldott ezerszer Az asszonyságod, Mert engem nézett, Mert engem látott. S mert nagyon szeretsz: Nagyon szeretlek S mert engem szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb Még több szerelmes verset ITT találsz Olvass tovább
Jöjjön Oravecz Imre: A megfelelő nap című verse. Vékony, fátyolszerű, szűz hó, éjjel esett, az elpiszkolódott régire, szinte nincs szívem söpörni, enyhült a hideg, megpuhult a levegő, a Nap nem süt, de világosabb van, mint tegnap, mert feljebb húzódott a szürkeség, és ismét belátni a völgyet, közel és távol senki, se a határban, se az […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: A tengerpartra verse. A tengerpartra kifekszik a tenger, a világ végén pihen a szerelmem, mint távoli nap vakít a szivem, árnyéka vagyunk valamennyien. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A túlsó part verse. S ez lett fontos az Istenek előtt. Áldottak voltak a titkos erők, melyek a túlsó partra vittek át, ahol a lélek elejti magát, ahol gyógyul a fájó akarat, ahol bilincsét oldja a tudat, ahol levedli magányát az Egy, ahol a Sokba az ember hazamegy, ahol félelem és vágy megszünik, […] Olvass tovább
Várnai Zseni – Megyek feléd… Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most. . . most […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Imádság verse. Uram, rövid pár évre add csak A szavak csengő színezüstjét, Vert aranyát a gondolatnak, Képek suhanó selymét nékem, Hogy csendbe rejtsem, álomba zenéljem Mind, mi nekem fáj s szívemen át másnak. Tudjam: mögöttem százak, ezrek állnak, Némák, akiknek én vagyok a nyelve, Tüzes nyelv. Kar, értük fegyverre kelve, Árvák, akik nevében én beszélek […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Könnyek koldusa Én voltam egykor szent edény. A fájdalom lakott szivemben s a boldogok poétának neveztek engem. Mostan vagyok koldus, szegény, mert elveszett, mi az enyém volt. S a könny, a könny a nagyvilágra szerteszétfolyt. Zokognak a föld kerekén, mindenki sír, mindenki költő, vak jajgató, fájdalmát az égig üvöltő. De legnagyobb jaj az […] Olvass tovább