Ajánljuk:

  • in

    József Attila: A Dunánál

    Jöjjön József Attila: A Dunánál verse. 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Örök vágy

    Jöjjön Ady Endre: Örök vágy verse. Ha ellobog majd ifju lángom, Ha majd zokogni sem tudok S a sok, rommá verődött álmon Dermedten összeroskadok, Vajon a nyugvás tompa kínját Érezni nem lesz oly nehéz? Vagy vágyón fogom visszasírni Az örök, kínos szenvedést? Ha ellobog majd ifju lángom S örök megnyugvás int felém, Milyen szellem fog […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Ősz elején

    Jöjjön Petőfi Sándor: Ősz elején verse. Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek… Vándor népe ott halad. Ott a messzeség homályin, Ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elröpűlnek, elröpűltek, Tavasz s nyár vendégei, És […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: Búcsúzás

    Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás verse. Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz, S mint az álomkép, örömim, reményim, Véled enyésznek. Jaj! sem a sérült szerelem nyögése, Sem kegyességem, sem az ég hatalma Téged énnékem soha vissza többé, Vissza nem adnak. Élj szerencsésen, valamerre fordulsz! Légyen áldásom veled és vezérljen! Légyen a Végzés utain szerelmünk […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam Ha simogatni tudna a szavam, Mint lágy, becéző szellemkezek: Szavak virágát hinteném rátok, Hogy ne szenvedjetek. Ha gyógyítani tudna a szavam, Mint régi, titkos, nehéz balzsamok; Ezernyi szóból szőnék most mesét, Hogy meggyógyuljatok. Ezernyi szóból szőnék most mesét, Mely elzsongítna, mint egy nyári álom, És elkendőzné a vérző […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Hajnali szerenád

    Jöjjön Tóth Árpád: Hajnali szerenád verse. Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol És álmodozva pingál enyhekéket S ragyogva tűzi az isteni képet Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból. A sötétség, az éji, rút […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A vén zászlótartó

    Jöjjön Jöjjön Petőfi Sándor: A vén zászlótartó verse. Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába’, Megrémülve fut a magyar hadtól; Magyar hadban egy vén zászlótartó. Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelkiállapotban? Szemem rajta kevélyen mereng el: Az én apám az az öreg ember! Az én apám e vén zászlótartó. „Vészben […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Este jó, este jó

    Jöjjön Zelk Zoltán: Este jó, este jó verse. Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is ha egy kis bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc táncol a plafon, […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Öröklét

    Weöres Sándor: Öröklét A Föld, hol az élet terem, a mindent elnyelő sírverem a síkság, hegy, tenger, folyó öröknek látszik és muló. Világűr és mennyboltozat sok forgó égi kapcsolat a milliárdnyi tűzgolyó öröknek látszik és muló. Mit eltemet a feledés, egy gyík-kúszás, egy szárnyverés, egy rezdület mely elpörög Múlónak látszik és örök Mert ami egyszer […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: Édesanyám keze

    Jöjjön Dsida Jenő: Édesanyám keze verse. A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett. Add ide, – csak egy pillanata, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Ballada

    Radnóti Miklós: Ballada Nyitott szájjal szalad a gyilkos, szájából röpköd a lihegés. A hóba mélyet ír és felfüstöl a vér s a csiklandós kés szivéig ér a holtnak. És fölötte összehajolnak a hallgatag hó s a pletyka szél. Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A Halál rokona

    Jöjjön Ady Endre: A Halál rokona verse. Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hivását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását. Szeretem az elutazókat, Sírókat és […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.