A versek oldala
Pálfalvi Nándor – Karácsony Karácsony ünnepén az a kívánságom. Legyen boldog mindenki ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke, mint amilyen bent lakik az emberek szívébe. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A szemed verse. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Karácsony verse. A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített […] Olvass tovább
Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska Álmodik a fenyőfácska odakinn az erdőben. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön. Csillag röppen a hegyre, gyertya lángja lobban, dallal várják és örömmel boldog otthonokban. Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szívébe, költözzék be szent Karácsony ünnepén a béke. Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony verse. Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhítat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Éjjel a Tiszán Feljött a hold a Tiszára. Csend borult a fűre, fára, Szeged alatt a szigetnél áll egy ócska halász-bárka. Holdvilágnál fenn a bárkán halászlegény ül magában: ül magában, s furulyál; furulyál az éjszakában. A Tiszára a sötétség gyászfátyolként terül hosszan; gyászfátyolon a csillagok csillogdálnak gyémántosan. Talán épp a bárka alatt lenn […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Pontos vers az alkonyatról verse. Kilenc perccel nyolc óra múlt, kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz, hogy az árnyék közészorúlt. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt, mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas […] Olvass tovább
Devecsery László Bohóc-biztató Gyertek, gyertek, gyerekek! Én veletek nevetek! Mosolyogjunk, kacagjunk, kacagtatók maradjunk! Néha úgyis rossz a világ: víg kedvünkből nyíljon virág! Szedjük gyorsan nagy csokorba! Nézzük meg, hogy ki mogorva! Adjuk néki ezt a csokrot, vidámságból termett bokrot… Ő se legyen szomorú, elkerülje őt a bú! Most mindenki nevessen; mosolyogva szeressen! Olvass tovább
Weöres Sándor Tájkép című verse nem nevezi meg azt a vidéket, amely a költőt a vers megírására ihlette. A költemény arról sem árulkodik igazán, milyen érzelmek fűzik a lírai ént a tájhoz. A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai […] Olvass tovább
Csanádi Imre (1920-1990) a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője. Verseiben gyakran foglalkozott a természettel, a gyerekkor emlékeivel és a vallásossággal. A karácsony fája című verse egy karácsonyi fáról szól, amely a természet szépségét és a karácsony ünnepének örömteli hangulatát örökíti meg. A vers lírai hőse egy gyermek, aki csodálattal szemléli a karácsonyfát. Jöjjön Csanádi […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Télapóhoz verse. Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el éljen a tél! Tőled senki sem fél. Halkan reccsen az ág, Öltöztesd fel a fát, Hulljon rá pihe hó, Szánkón siklani jó! Évi és Peti vár, Télapó, gyere már! Nyíljon már ki a zsák: Alma, szép aranyág. Szívünk rég ide vár, […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Aki már nincs neked Neked adtam mindent, mit lehet… eltört, száraz pohár vagyok, miből kiittak mindent: így is inni akartam adni lényednek, ha szomjazott. Próbáltam az otthon is lenni neked: a hűség, a szerető, a jó-rossz, s a rossz-jó: megperzselni kedvedért magam ördögökkel, és fájdalmaidban lenni balzsam-angyalod. Voltam stabil talaj, voltam végtelen-eged, […] Olvass tovább