A versek oldala
Móra Ferenc: Apám Kis temetőnkben tudok egy zugot: Az öreg remekes szűcs nyugszik ott. Híres, amit varrt, ködmön és suba, Neve sokáig él a faluba. Magam is sokat elemlegetem, Számon mosollyal, könnyel lelkemen, S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem Szivemre melegebben ölelem. Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Elérhetetlen Elérhetetlen Ideál Csábít, mint kútból csillag képe: Felhozni mind, mi bennem fény, Öltözni tökéletes Szépbe. Ó balga vágy, kutatni lenn Az örökfényt a kútfenéken, Az öröklámpa nincs a kútban, A csillag fenn ragyog az égen! A vödröt százszor lebocsátom, A vágy száz új kínnal gyötör, Lenn a csillag megfoghatatlan, És tehetetlen ájulatban […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyitnikék verse. Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a díszük is, […] Olvass tovább
Faludy György: Szerelmes vers Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be. Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő. Várfalat húztak közibénk az évek: te huszonhét vagy, én kilencvenkettő. Tiéd a jövő. Régen erős voltam, de kincseimnek elfogyott az ára, te a számítógépre esküdtél fel, én Gutenberg foszló galaxisára. Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam, s el sem képzeltem, hogy a szerelem hatalmasabb. […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály – Még nem elég verse. Még nem elég Nem elég megborzongni, De lelkesedni kell! Nem elég fellobogni, De mindig égni kell! És nem elég csak égni: Fagyot is bírni kell, Ki acél akar lenni, Suhogni élivel. Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, […] Olvass tovább
Jöjjön Téli fák – Zelk Zoltán verse. Nem fáztok, ti téli fák, Mikor meztelen az ág? Eldobtátok a nyári zöld S az őszi aranyruhát. Ejnye, ejnye, téli fák, Ez aztán a furcsaság: Hideg télben levetkőztök, Nyáron viseltek ruhát! Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: Boldogság verse. A tévéhez leültünk megnézni azt a filmet, miről a műsorújság megírta, hogy nagyon sok vér fog majd folyni benne, és ennek mind a ketten örültünk, mert szeretjük a filmeket, amikben nagyon sok vér folyik. Te két fázós lábad akkor pólóm alá bedugtad, kis talpad ráhelyezted kövér, meleg hasamra, úgy néztük […] Olvass tovább
Móra Ferenc: Fecskehívogató Villásfarkú fecskemadár, jaj de régen várunk! Kis ibolya, szép hóvirág, kinyílott már nálunk! Fátyolszárnyú kis méhecskék zúgva-döngve szállnak. Cifra lepkék, kék legyecskék ide-oda járnak. Rózsa, rózsa, piros rózsa nyitogatja kelyhét; itt a tavasz, lessük, várjuk a csicsergő fecskét. Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben verse. Szakad a hó nagy csomókban, veréb mászkál lent a hóban. Veréb! Elment az eszed? A hóesés betemet. Nem is ugrálsz, araszolsz, Hóesésében vacakolsz. Fölfújtad a tolladat, ázott pamutgombolyag. Mi kell neked? Fatető! Fatető! Deszka madáretető. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A téli esték verse. Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Odavan mind! csak az emlékezet által Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. Egyebet nem látni hónál és fellegnél; […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Magda: Álomhajó verse. Juhász Magda: Álomhajó Aludni szeretek, aludni jó, mert elindul velem egy nagy hajó. Utasa megannyi tarka sereg, királyok, tündérek és hercegek. Amikor meglátnak köszöntenek: – De jó, hogy megjöttél te kisgyerek. Velük járhatom a tengereket, a kapitányuk is én lehetek. Van egy kis sziget, mely igen csodás, ott lakik régóta […] Olvass tovább
Csukás István: Februári csalogató Barlangjából medve, a tél fehér pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe, hunyorgó szememet csalja kacér fák lenge, korai levél-kötője, szikrázó meztelenség, ablakok áttetsző szemérmetlensége fog ketrecébe, hogy kapjak új erőre. Kapnék az évszak gyors alkalmain mohó reflexekkel, mint lobban vészes hirtelenséggel a kankalin; szívem szertelen szabadságot érez, a mindent-újrakezdés vad öröm- mámorát, hogy bordám […] Olvass tovább