Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: Akarom

    Jöjjön Reményik Sándor Akarom verse. Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Komppal

    Reményik Sándor: Komppal Az idő minden új csodája megszűnt. Millió gép hiába dübörög, Millió gőzös hiába szeli Zakatolva a roppant vizeket. Se hang, se füst el nem hatol ide. Megrakva elcsendesült emberekkel, Egyszercsak megindul ez ősi jármű, Amilyen engem nem vitt még soha. Társaimat nézem: oly csendesek. Az állatokat nézem: azok is. Lovak, bivalyok szekerek […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Szerelmes kiszólás

    Jöjjön József Attila – Szerelmes kiszólás verse. Kegyetlen bánat marja meg szivét, Mosolygó, mély szemét apassza, törje, Dús bronzhaját a vágy cibálja szét, Lelkét sorvasztó forróság gyötörje, Ajkát a kín harapja össze, még Imás, kulcsolt kezét is ejtse ölbe! Magányos éj gázolja át eszét És jajgató szerelmi őrületben Az én nevem sikítsa vad beszéd: Ó, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Víz és bor

    Petőfi Sándor: Víz és bor VÍZ ÉS BOR Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Gyöngyöket halász. Nékem a boros pohárnak Öble tengerem, S gyöngy ha van tán dalaimban, Az csak ott terem. Bűnnek éje ült a földön. Jött a vízözön. A víz által a bűn éje Elseperve lön. Búnak éje […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon verse. Az áprilisi délutánon dalt hallani egyszerre, távol. Az illatos, japáni égből hull a napfény és hull a zápor. Tömjénez a tavasz a légben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét. Nyilt arccal isszuk az esőt fel, agyunkba rózsaszínű láz kap. Vékony, […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Boldogság

    Tóth Árpád: Boldogság A zöld gyepről kék füstöt ereget Setét fenyők fölé piros parázs, Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz; Van még boldogság?… Istenem, lehet?… Békén görbül botjára a gubás; Ily mozdulattal nézte őse rég Betlehemben Mária gyermekét; S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás… Jaj, minden üdvünk búval viselős, Az ifjú ágon boldog alma […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Húsvét reggel

    Szabó Lőrinc: Húsvét reggel Böjti szelek fújdogálnak- tollászkodik a búbánat. De az éjből jó ízekkel bomlik ki a húsvét reggel. A felhőket az ég alja rózsavízzel meglocsolja, majd magasba tartja- lássák óriás piros-tojását! Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Szeretlek

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Szeretlek verse. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek. Olvass tovább

  • in

    Károlyi Amy: Így

    Károlyi Amy: Így Halkan mondjad, – hangosan hallik, – vissza ne verjék messzi falak. Leírni talán nem is szabad. Orcádra fessed rózsaszínnel, bújtasd mosolyos csigaházba, didergésbe és könnyű lázba. Rejtsd pillád alá, meg ne lássák, akadó lélekzetbe vessed. Hogyha szereted, így szeressed. Olvass tovább

  • in

    Bartos Erika: Krétarajz

    Bartos Erika: Krétarajz Kaptam ma egy doboz krétát, Fehéret és színeset, Kerti útra rajzolok majd Tarkabarka képeket. Rajzolok egy kicsi házat, Lesz egy szép, nagy ablaka, Sárga lesz a kerítése, Mellette egy almafa. Kiscica is lesz a képen, Kergeti az egeret, Rajzolok egy pici fészket, Fészekbe egy verebet. Rajzolok egy pöttyös labdát, Kutyaházat kutyussal, Óriási […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Ballada három falevélről

    Jöjjön Weöres Sándor: Ballada három falevélről verse. Lehullott három falevél észrevétlen az őszi ágról. És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból – Elröpült három falevél. – – – – – – – – – – – – – – – Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Sohasem volt az szerelmes

    Jöjjön Petőfi Sándor: Sohasem volt az szerelmes verse. Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem. Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset, Szárnyat ád ő… azt adott nekem. S a madárnak nincsen olyan szárnya, Mint minőt a szerelem növeszt. El sem kezdem oly parányisággal, Mint a föld, hogy átröpüljem ezt. Szállok én az […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.