A versek oldala
Szabó T. Anna: Akkor Van perc, amiért mindent odaadnál. Elfészkeltem a fejem a nyakadnál. Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel, égre tárt csőrrel zengett a rigó. Az első csók. Két forró tenyered. Ahogy belülről megismertelek. Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis: Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János Majd elnézem verse. Majd elnézem ahogy a víz csorog, a tétova és gyöngéd utakat, a fájdalom és véletlen közös betűvetését, hosszú-hosszú rajzait – halott köveken, élő arcokon – elnézem őket, mielőtt a feledést kiérdemelném. Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Áldott szédület verse. A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül, szorong a száj, remegve egyre szédül, mint szélhimbálta, imbolygó virágban a léha szív, és mintha súlyos áram érintené, alél a test, s a szem már a drága szempár csak mereng a csöndben, mint ismeretlen tengerfenéknek alján két gyöngyszem. Két árva gyöngy, amely […] Olvass tovább
Ady Endre: Farsangi dal Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra… Lecsúszott vén napunk az ég ivén: Szép úri nép, hisz ez farsangi óra, Édes, pogány, vidám farsangi óra… Szép úri nép, néhányan itt vagyunk, A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének, A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk, Nagy […] Olvass tovább
Juhász Magda:Hová lett az ellenőrző? Anyu kérdez, apu faggat: – Ellenőrződ hová raktad? Ezt kérdezik napok óta, unalmas már ez a strófa. Nem találom! Mondtam bátran. Ott maradt az iskolában, vagy a padban felejtettem, vagy útközben elvesztettem. Vagy a cica vihette el! Próbálkoztam újabb trükkel. Tegnap bebújt a táskámba, mérges is lettem csudára. A lábammal […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János – Telehold verse. Fölszáll a hold olyanféle ütéssel és olyanféle lágysággal ahogy csak a viszontlátás zokogó öröme ráz egybe és mos egybe olykor-olykor két összeérő arcot, fölnagyúlt, boldogságtól ödémás kézfejet. Olvass tovább
Kassák Lajos: A költő önmagával felesel Hej, Kassák Lajos, derék Kassák Lajos de sokan neheztelnek rád, vicsoritják fogaikat és fenik a késüket. Miért mondod, kedves és bőkezű hazádban nincs semmi ami előtt érdemes lenne mélyen kalapot emelni együgyű képpel hajlongni jobbra, balra a hála és köszönet nevében. Hej, egyszer majd megtanítanak kesztyűbe dudálni. Ahelyett, hogy […] Olvass tovább
Babits Mihály: Beloved, o beloved Szerelmem, ó szerelmem! nincs oly álom több mint te vagy és nincs olyan valóság: márványdarázsként zsongasz méla nyáron szivemben s karcsún nyílsz, mint sárga rózsák. Dús nagy kelyhekkel nyílasz karcsu száron, kelyhekkel és keblekkel, mint a rózsák, ó életem (szerelmem!), ó halálom, valósult álom, álmodott valóság. Mint drága macska holdhajlásu […] Olvass tovább
Fodor Ákos: Monológ Mondj kevesebbet, mint amennyit érzel. A biztosnál is mondj kevesebbet – még, ha kopárrá lesz is a látszat így; hogy a keserű csalódásban oly gazdag világ édes-csalódás-állománya (olykor és esetleg) gyarapodhassék. Ezt csakis a Kevesebb által érheted el. Sokból túl sok van. Az embléma rég eltakarja a tárgyat, az ár az árút, […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Október 6. verse. Kezét – mert õ ölt, maga a király – egy nép arcába törölte bele. Nem volt e földnek Petõfije már! Igy kezdett lenni Ferenc Józsefe. Olvass tovább
Sokak szerint ez Illyés Gyula legszebb verse – íme a csodás költemény. Illyés Gyula: Szerelem Mint egy dalba, dalba, úgy burkolom magam szerelmedbe és úgy sodortatom magam. Nevetve fordulok, ha egy-egy szögleten rámront az izmos szél, birkózni kezd velem. Lépek mint részeges, kit egy dallam visz és aki köré a bor egy régi nyárt igéz, […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Gyönyörű, gyönyörű verse. Hátam mögött – szívem is hallja – törik az őszi fű; te jössz, tudom. Miről? A lépted nesze is gyönyörű. Gyönyörű lesz, ha megjelensz; már csak egy pillanat. Gyönyörű rögtön a világ, mihelyt része vagy. Fásult volt, borús a szívem szomorú, keserű. Ha benne vagy, a szívem is ragyogó, […] Olvass tovább