A versek oldala
Török Károly: Alku Piactéren a vásárban Liba gágog a kosárban. Pénztárcámat előveszem, Odamegyek, megkérdezem: -Nénémasszony, hogyé’ adja? Mennyit ér a liba combja? -Száz forint lesz annak párja, Kétszáz meg a melle, mája. Százötven a fara, háta, Ugyanennyi mindkét szárnya. Ötven-ötven nyaka, lába, Vegye, vigye, meg ne bánja! Bizony kicsit sokallottam! Kételkedtem: jól hallottam? -Hát a […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán Nyári alma ül a fán, fa alatt egy kisleány. Néz a kislány föl a fára, s le az alma a kislányra. Nézi egymást mosolyogva: lány az almát, lányt az alma. Gondolkozik, mit tehetne, áll a kislány lábujjhegyre, nyúlánkozik, ágaskodik, ugrik, toppan, kapaszkodik. De az alma meg sem moccan, […] Olvass tovább
Móra Ferenc: A didergő király Mese, mese, mátka, pillangós határba: Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, Csupa siralom volt éjjele, nappala. Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába. Sűrű könnye pergett fehér szakállába: „Akármit csinálok, reszketek és fázom, Hiába takargat aranyos palástom! Aki segít rajtam: koronám, kenyerem Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!” […] Olvass tovább
Ady Endre: A ló kérdez Lovamra patkót senki nem veret, Be szerencse, hogy senki sem szeret: Döcögök, lógok követlen úton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján verse. Petőfi Sándor: Feleségem nevenapján Kis Juliskám, feleségem Nevenapja vagyon most! Adjatok rám ócska mentét, Rókaprémest, zsinorost. És le most a bugyogóval, Magyar nadrágot nekem! És el bajuszpödrőért a Patikába hirtelen! Mielőtt elébe lépek, Igy csipem ki magamat, Legyen újra föltámasztva A hajdankori divat, Az a régi idő, melyben Még […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Április verse. Radnóti Miklós: Április Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Áprilisi versek ismert költőktől Olvass tovább
Kiss Ottó: hatos busz Anyától apáig egyetlen út vezet, az, amelyiken a hatos autóbusz megy. De ez a járat azóta nem közlekedik, amióta apa feleségül vette anya régi barátnőjét, a Cédát. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Magány verse. Sok kétely és bűn a halálba láncol, de soktól néha már szabadulok. Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok. Az utak, melyek innen szertefolynak, erdőmön túl az égre fölhajolnak s minden virág, fű, óra, cserje, kő egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő s annak fényébe szőve […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Zsémbes Zsófi ébredése verse. – Hol a zoknim? Hol lehet? Megették az egerek? Már mióta keresem. Sehol, sehol nem lelem. Ó, te bitang! Megvagy végre! Felmászott a hintaszékre! A cipőmre tettem pedig. Milyen rosszul viselkedik! Hát a cipőm, cipőm hol van? Világgá ment nagy titokban? Vagy csak bújócskázik velem? Nosza, őt is […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor – Tavaszhívogató verse. Friss madarak ablak alatt csivitelnek; bujkál mégis a nap. – Illik-ez, illik ez? – így csicseregnek a kismadarak. – Jöjj csak elő, itt az idő, mi köszöntünk, sok pici ünnepelő. Minek is, minek is van füleiden tunya ködlepedő. Kis madarak friss sugarat követelnek a naptól az ablak alatt. Jancsika, […] Olvass tovább
Jöjjön Ranschburg Jenő: Különbség verse. A lányoknak milyen van, tegnap óta már tudom, mert akkor Zsoltival kilestük ezt a kulcslyukon. Nem érdekes! a dolgukat ők ülve végzik el… de jó, hogy Zsoltival mi állva szoktuk… s van mivel! Olvass tovább
Petőfi Sándor: A tintásüveg Vándorszinész korában Megyeri (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté, mint más, a színlapot. Kapott Ezért Egyszer vagy öt forintnyi bért, Amint mondom, vagy öt forintnyi bért. Először is hát tintáért megyen, Ha ismét írni kell, hogy majd legyen. A tintás üveget pedig hová Dugá? Bele Kabátja hátsó zsebibe, Amint mondom, […] Olvass tovább