A versek oldala
Jöjjön Devecseri Gábor – Tavaszhívogató verse. Friss madarak ablak alatt csivitelnek; bujkál mégis a nap. – Illik-ez, illik ez? – így csicseregnek a kismadarak. – Jöjj csak elő, itt az idő, mi köszöntünk, sok pici ünnepelő. Minek is, minek is van füleiden tunya ködlepedő. Kis madarak friss sugarat követelnek a naptól az ablak alatt. Jancsika, […] Olvass tovább
Jöjjön Ranschburg Jenő: Különbség verse. A lányoknak milyen van, tegnap óta már tudom, mert akkor Zsoltival kilestük ezt a kulcslyukon. Nem érdekes! a dolgukat ők ülve végzik el… de jó, hogy Zsoltival mi állva szoktuk… s van mivel! Olvass tovább
Petőfi Sándor: A tintásüveg Vándorszinész korában Megyeri (Van-e, ki e nevet nem ismeri?) Körmölgeté, mint más, a színlapot. Kapott Ezért Egyszer vagy öt forintnyi bért, Amint mondom, vagy öt forintnyi bért. Először is hát tintáért megyen, Ha ismét írni kell, hogy majd legyen. A tintás üveget pedig hová Dugá? Bele Kabátja hátsó zsebibe, Amint mondom, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: A csavargó Önkénytelen az ember, Mindenre születik, Mint a magasb hatalmak Ott fönn elvégezik. Fölöttem is határozott Az égi végzemény: Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én. Betérek Debrecenbe Bolond Istók gyanánt, S tovább megyek, ha ittam Bort és öleltem lyányt. Ma itten, holnap ottan, Csak ez az élemény… Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én. Igaz, […] Olvass tovább
Csukás István: A bűvös virág Ha szereted viszont szeret Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik Szegény szíved bánatán. Cirógatod, megcirógat Becézgeted, örül ám, Szíved örül, lelked röpül, csodálatos illatán. Orvosság ez minden bajra Gondot s a bút űzi ám! Szíved-lelked meggyógyítja, míg merengsz az illatán! Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Ajándék verse. Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam Olvass tovább
K. László Szilvia: A kis Lajhár Alajos Lajháréknál nagy az öröm született egy aranyos, igen bájos, igen ügyes, igen jámbor, igen eszes, gyönyörű szép lajhárbaba: a kis Lajhár Alajos. Ám, hogy telnek napok, hetek jön a gond is, rengeteg, olyan sírós, hangja éles, túl mozgékony, néha rémes! Súgnak-búgnak a rokonok: jaj, de furcsa egy gyerek! […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Olasz festő verse. Egy kövön ül. Merész fenekét hálóval fonja a kőhöz a pók és fest, nagyokat dudolva a vászna elé: (- A rosszak kerékbetörettek a parton s a jókat elmosta dagálykor az ár. Süketek lábukat dugták az égre, a vakok is elmentek már a föld alá, csak a fehér némák ugatnak […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától verse. Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Prometheus verse. Leáldozó nap bíborában Fürdik a Kaukázus orma, Nyugaton rózsás felhők fátyla Hull a fölkélő csillagokra. Susog, suttog az alvó tenger, Szerelmesét szólítja lágyan, Megreszket a virágok kelyhe Szűzi, titkos szerelmi lázban. S a bíboros hegy meredélyén A rózsafelhők lágy ködében Prometheus, titánok atyja Kesereg egymagán, sötéten. Fölkél a hold. Csókját […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Ne félj! verse. Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Március verse. Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt s zajong a március. A fázós rügy nem bújt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók. Olvass tovább