A versek oldala
Varró Dániel: Mozi Gyere, nevető szemü, airwaves-es leheletü! Bús lovagod ma terád vár egyedül a pattogatottkukorica szagú moziban, ahova csupa pár jár, lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj, úgy tépi a szívemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik. Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza, vége a […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Tavaszi szél verse. Tavasz van, vagy tavasz se még. Ez a nap olyan fiatal, mint kislány arcán a mosoly: szöveg nélküli könnyü dal, mely maga se tudja talán hogy a témája szerelem, csak a világba mosolyog gyanutlan, csalva, szűzien. Ez a friss nap se tudja még hogy a földben zavart csinál amely nem […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Észtek verse. Dübörög a tenger, a tenger, acsarog szakadatlan a tenger, hullámok faltörő kosait uszítja a parti kövekre, de a kövek, a parti kövek, a vörhenyők, az acéltömörek visszarugdalják szikrázva a tengert. Tengernek a Törvény azt súgja: terjeszkedni! Partnak a Törvény azt súgja: megmaradni ! Így feleselnek, se vége, se hossza. De […] Olvass tovább
Pákolitz István: Hangya Kenyérmorzsát visz a hangya, segít neki apja anyja, sietnek mert fúj a szél, fúvó szélből eső kél. Ha én fúvó szél lehetnék, felhő elé kerülhetnék Szétfújnám a tájon, hogy a hangya meg ne ázzon. Olvass tovább
Jöjjön Kisfaludy Sándor – Édes, kínos emlékezet verse. Édes, kínos emlékezet, Ó Badacsony szürete! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki légyen ő, S mi légyen a szerelem; Ámor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. Nem úgy mentem, amint jöttem: Nagy különbség volt közöttem, Aki valék azelőtt, S aki lettem, látván […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Arany nap – Arany Nap, mit mesterkedel? – Készítem a nyarat. – Hát még mit? – Fákat gyártok és tücsköt és bogarat. – Nekem mit? – Búzát, krumplit és szőlőt és mogyorót, s vigyázok rá, hogy legyen a tányérodon spenót. – Borzasztó! Azt nem szeretem! – Nem baj! Ma megeszed, jutalmul télre fényt […] Olvass tovább
jöjjön Mentovics Éva: Az én titkom verse. Megsúgok egy titkot halkan, el ne áruld senkinek! Kukkants be majd egyszer hozzánk, hogyha nekem nem hiszed. Szárnyait és angyalhaját én láthatom, senki más, nem lehet ő, csak egy angyal angyal bizony, nem vitás. Este, mikor ágyba bújok, hozzám hajol, betakar, mesét olvas – kettőt-hármat – nem távozik […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A téli Magyarország verse. Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, fölötte álom-éneket dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Esik eső verse. Esik eső, nagy a sár. A kis madár miben jár? Nem csizmában, cipőben, Mezítláb jár esőben. Lábbelije ha volna, Panaszosan nem szólna: Kiscipő, nagy cipő, Elkelne a jó idő! Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Nyár verse. Hajadon füzek, búzabóbiták – csupa illat és virág a világ, csupa mosoly és csupa kedv, csupa libegés: lányokon selyemruha – emitt a pipacsok, amott, az ég alatt pisze szellő szalad, a felhő szétszakad, s látszik egy kék falat égbolt – alatta terül el a nyár, s pacsirtaszóval frissen kiabál: – […] Olvass tovább
Jöjjön Sebők János: Nőnapi gondolatok verse. Szeretet és jóság a ti virágotok, Magasság és mélység vágya tinálatok. Mosolyotok szürke létünk napsugára, Amelyet szívetek reménye vesz vállra. Ez ragyog és éltet, ad nekünk új erőt, Ringat lombosodó, virágosabb jövőt, Hiszen ti vagytok a tavasz-illat, szépség, Rügyfakadásnak ti adjátok a fényét. Adtok az álmunkra izmosodó valót, Fázós szerelmünkre […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Két szárny verse. Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya. Lehullna ez az égreszálló madár, ha a két szárny elválna. Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben nem szállhatunk, csak mind a ketten szívverésnyire pontos együtemben. Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással. Hullongó tollak voltunk egyedül, – szárnyak lettünk egymással. Olvass tovább