A versek oldala
Gárdonyi Géza: Amint itt ülök Amint itt űlök, s nézem arcodat, árnyék gyanánt száll rám egy gondolat: hogy egykor édes Vilmám, angyalom eljön a tél, te gyönge liliom, s mindenre, ami tavaszszal virul, bimbózik, nyílik, s bájában pirul, amit remekbe alkot a természet, havas lepellel száll rá az enyészet. Merengve nézem szelíd arcodat, s napfény […] Olvass tovább
Takáts Gyula: Mit apám tanított Nevelt vagy tízezer fiút és mindig tiszta lánggal. Örökké ellenzéki volt. Nem alkudott meg a királlyal. Nem engedett a negyvennyolcból. Tízezret eképpen nevelt. Szava kiszállt az iskolából. Falun, pusztán életre kelt. S lett tízezer édes fia – így szólított, ez volt szava -, kit mind a szabadságra oktatott tüzes akarata. […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Halak a hálóban verse. Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Félig csókolt csók verse. Egy félig csókolt csóknak a tüze lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, sírva szaladunk s oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen megbékült holtak, de kell az a csók, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Új tavasz ez verse. Az Ősz, melybe ellátogattál Kiváncsian és vágytalanul, Késő s még sem a régi kopár Ősz, Melyre már csak a Tél hava hull, Uj Tavasz és uj ígéret ez. Bizd rá hittel fehér hóságod, Add hozzá lángját drága melegednek S aztán tekints szét: az őszi kopár fák Virágosan megelevednek […] Olvass tovább
Arany János: Vakságban Köszönöm, oh Isten, köszönöm azt neked, Hogy hatvan évemig láthatnám remeked, Ezt a szép világot… Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ma hold van verse. Ma hold van. Az éhes kutyák csaholnak. Az árnyakat, a levegőt ugatják. Most leharapják, hallod-e, a holdat. Csámcsogva rágják az ég sárga sajtját. Olvass tovább
Ranschburg Jenő: Az erkélyen Milyen sok ember! Mennyi autó! Lenézek s rögtön szédülök! Elesnék biztos, hogyha állnék, szerencse hát, hogy épp ülök. A dolgozóba mennek éppen, a forgatag talán ezért. Miért sietnek, úgy tudom, hogy nem húst keresnek, csak kenyért. Innen mindenki arra indul, a dolgozójuk arra Van. Onnan meg erre, bácsik, nénik, egy millión, […] Olvass tovább
Ranschburg Jenő: Mágia Emlékszem rá: egyszer megvert apu, mert rossz voltam. Sarokba állított… Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon, mert közben ásított. A körmeimmel köröket rajzoltam fel a falra, s titkos jelt a körökre, ne verjen meg többé soha, és tűnjön el örökre! Most nincs velünk. Elment nagyon sok napja már… s az oviban utálom azt, […] Olvass tovább
Jöjjön Ranschburg Jenő: Gyász verse. Az oviban ma szömyű rossz vagyok. Verekszem és felrúgtam Zsolti várát, a tányérban is mindent otthagyok, s hiába szólnak: én látom a kárát, az óvodában mégis rossz vagyok. Anyu azt mondja, hogy ma reggel elment a nagypapám, és messze-messze jár, de látom, közben egy könnycseppet elkent s tudom, hogy úgyis […] Olvass tovább
Jöjjön Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában verse. I. Most sírok. Itthagyott anyu. Sírok és nem törlöm le a könnyemet… Hadd lássák, hogy én most szenvedek! És hiába dobják ide a labdát, nem gurítom vissza… Nem lehet. Itt fogok ülni a széken estig, s a mesét se hallgatom. Úgyse tetszik! II. Sírok. És csak a nagy, fehér ajtót […] Olvass tovább
Szabó T. Anna: Lucázás Luca napján nincsen munka, dolgoztatok eleget! Ne mossatok, ne fonjatok, ne süssetek kenyeret! Luca napján kilenc fából Luca-széket kezdjetek, bikaszarvú boszorkányok, mostantól reszkessenek! Az év legsötétebb napján egy kis tavasz kell nekünk: Karácsonyra kizöldülő Luca-búzát keltetünk! Hidegen és sötétségen győz a gyertya, győz a fény – nincsen ördög, sem boszorkány az […] Olvass tovább