A versek oldala
Grecsó Krisztián: Midőn saját szívéhez esméred rajtam most erejét ki búcsút szív így mutat az életem aljas szerepét játszom s úri közönség mulat van csücsköd tán kamrád a röntgenképen pitvarod örök ritmusod marad rád míg vágyaim firtatod okulj végre valami példán én vagyok én helyetted nem lehetsz egyedüli példány szegett szárnyadat levetted szív nem küldhet […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Zúzmara Mikor az első zúzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon. De tudja, fájni fog soká, mert büntetlenül nem lehet szeretni, az ész végülis megadja magát, ha majd a szív nem s nem akar feledni. Mert zúzmara a rózsafán, mert varjúszárnyak árnya hull a […] Olvass tovább
Füst Milán: Gyertyafénynél Változtatnod nem lehet. A világ dolgai, Csak usznak, usznak ólmosan tovább. (Sietve él az élő!) S nincs oly földrengés, oly fekete forradalom, Mely minket, nyolcszázezer fekete patkányt kihajítana a lyukakból, S feldobna minket a fehér naphoz közelebb, S vinne ujjongva melegedni! Ó miért is nézed: mely városból kelt fel ez a köd, […] Olvass tovább
Wass Albert: A vers Nem úgy fakad a vers, ahogy Ti gondoljátok, nagy véres harcok árán,… bús, könnyes csókok árán: nem úgy fakad a vers. A vers csak születik, mint ahogyan születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél. Szellő a vers, s én azt hiszem, a Végtelen küldi vele nekünk Világ-virágok bűvös illatát, […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Első tavaszi vers írása. Szél jött. A Nagyerdőnek súgott valamit, Péterfián dalolt egy keveset, aztán végigszaladt a korzón: alighanem valakit keresett. Lány ment a korzón. Szép szőke haja Könyebb volt,mint a lepke lenge álma, Diáklány volt. Ez volt az első tavaszi délutánja. Mellette egy legényke ballagott, poétaféle,nótázó diák, Szívében dal, a lány […] Olvass tovább
Jöjjön Demény Ottó: Kacsa Sári verse. Kacsa úszik a patakban, kerek erdő alján. piros csőrén ragyog a nap, Vízgyöngy ül a tollán. Hová-hová Kacsa Sári? -Csak a parti sásig. azt hallottam a torzs között vadlencse virágzik. Hogyha igaz,megtalálom, szedek is belőle, Mert a lencse jó szerencse Megszépülök tőle. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Sugár verse. Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürüs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Ó kancsók kincse! drága kincs! Kincsek kancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs, szent vággyal nézlek […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az anyák verse. Csak egy voltak kivétel, az Anyák Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a no szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, […] Olvass tovább
Jöjjön Pákolitz István: Hajó verse. Jön a hajó. A kéménye szikrát szórt a vízre, égre; hosszú szalag kék – ezüstje: messze kígyózik a füstje. Jön a hajó. Itt van, megáll, a futástól liheg, zihál. Sípszó hangzik, jól kitartva, tódul a nép ki a partra. Ha nagy leszek, hajós leszek, napellenzős sipkát veszek, sípolok és szalutálok, […] Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó verse. Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó Harmatot hullajtó halovány hajnalon feketerigó fúj furulyát a gallyon. „Az ég fényeskedik, harmat permetezik, távol hegyek ormán tavasz ébredezik. Virágszagú szellők vígan fujdogálnak, üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak: Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik, galagonyabokrok rügye fakadozik. Lombosodó ágán moharuhás fáknak, asztal terül már az […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Egy eleven rózsához verse. Nincs tavasszal, nincs se nyáron, Mint te, ollyan rózsaszál; Még nagyobb díszt nyerne Sáron, Csak te ott virítanál. Rózsaszínnel játszadoznak Két virító arcaid, Rózsamézzel harmatoznak Csókra termett ajkaid. Látta kellemid Citére, Látta és irígykedett, Hogy pirosló lába-vére Képeden büszkélkedett. Hófejér tekintetednek Hajnalán nyílásba jött Rózsaszálacskák ferednek Tiszta téjhabok […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János Évnapra verse. Nyolcvan év Ritka szép; Hetven év Jó, ha ép; Hatvannégy esztendő: Untig elegendő. Olvass tovább