A versek oldala
Reményik Sándor: Régi nóta Valamikor régesrégen, Mesebeli erdőszélen, Hogy hirtelen zápor szakadt: Megbújtunk egy ernyő alatt. Napsugárra nem is vártunk, Napfény volt a mosolygásunk. Egymás arcát derítettük, Hogy borult: számba se vettük. Mint fiatal fák a szélben, Egymáshoz hajoltunk szépen, Szűzi szívvel, tiszta szemmel, Céltalan, szép szerelemmel. S vert az eső, vert az áldás, Tavasz […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és […] Olvass tovább
Kassák Lajos: ADVENT VAN Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt […] Olvass tovább
Jöjjön Piován Győző: Pünkösd verse. Ma is hirdetik az Igét a pünkösdi tüzes nyelvek, hogy részesei lehessünk a mennyei szeretetnek. Lelkesedő, erős hittel ma is járják a világot, – égi kincset hintve szerte, – a hűséges tanítványok. Ne csüggedj el, gyönge ember, ha sújt nyomorúság, bánat, az erősítő Szentlelket Krisztus adta a világnak! Azért küldötte […] Olvass tovább
Jöjjön Garai Gábor Bizalom verse. S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha éppen az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, és ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, […] Olvass tovább
Íme Tóth Árpád 1901-ben született verse, ami az Ott kint a télnek bús haragja… címet kapta. Ott kint a télnek bús haragja Fagyosan zordul, dúlva-dúl, A lombjavesztett fákon által A vihar zúg, süvölt vadul. Elhervadt a mezők virága, A puszta fának lombja sincs, – De szívemben mosolygó hála Nyíló virága drága kincs. – Szívem virágit […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Kép a tükörben verse. Hogyan volt, azt már nem tudom. De mégis csak megláttam egyszer, Bámultam rája nagy szemekkel. Már régen volt, csak ezt tudom. Néztem égve. Arca, alakja tűztükörbe, Szemembe rögződött örökre S szivemre hajlott tündökölve. Már régen volt. Nem is tudom. Olvass tovább
Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ Majd egyszer alád fekszem, világ, engedelmesen, de milyen engedelmesen! Hiányom betöltődik, összecsap fölöttem a szín-illat-zaj-hullám, elsimul, volt-nincs, árad tovább a nélkülem-minden, terjed a szemem-nem-látja fény, dübörög a fülem-nem-hallja hang, vacog a szívem-már-nem-érzi-félelem. Olvass tovább
Jöjjön Kaffka Margit: Petike jár verse. Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova, együgyű, – tündéri nesszel Most tipeg átal egy ócska szobán. – Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső. – Amikor látom a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő. Sok régi holmin, szürke íráson Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én […] Olvass tovább
Rab Zsuzsa: Jön majd Jön majd a jó öregség. Nagykendő s nyári esték. Megőrzött sárga vásznak. Tej és kenyér. Alázat. Csöndes botozgatások. Szekrényben motozgatások. Örökbefogadott macskák. Szédelgő, nagy szabadság. Arc: sárga, ráncos alma. Poros tükrök nyugalma. Mosolygó, szép halottak. Vagy élnek még? Kopognak. Régi, holdfényben úszó kisváros. Hegedűszó. Lét és nemlét határa. Tabletták. Kamillapára. Kényelmes-puhára […] Olvass tovább
Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty Volt egyszer egy ponty. Úszott, mint a pinty! Volt egyszer egy pinty. Repült, mint a ponty! Együtt mentek… Úsztak, szálltak, mendegéltek, tán még most is mendegélnek, ha a kelő napsugárban útjuk végére nem értek. Elöl ment a ponty. Úszott, mint a pinty! Utána a pinty. Repült, mint a ponty! Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára verse. Réges régen készülődünk erre a nagy napra, hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja! Hajnal óta anyut lessük, ébred- már, hív-e? Neki van a világon a legeslegjobb szíve! Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb lapjuk! Szobáját ma virágokkal telisteli rakjuk. Amit érzünk, amit szólnánk, vidám dalba öntjük, édesanyát […] Olvass tovább