A versek oldala
Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? Azt kérdezted tőlem, nagyon vártalak? – Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelző a förgeteget – ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret – pedig nem is […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés A Makón pihenő katonáknak Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. Harcos katonák is Fölnéznek az égre S rágondolnak álmodozva A testvériségre. Bujdosó raboknak Idegen párnákon Kedveseik szelíd arcát Ringatja az álom. Fáradt katonák ti, Pihenjetek szépen […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Lámpafény 1 Ó, lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány, mint a beteg ajkán a bús mosoly, te vagy, aki a napnak alkonyatján fáradt szivünkre balzsamot hozol. Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa s bámész szemekkel néztem ott alant, amint a vén bronzcsésze a szobánkba szétszórta a rózsás, szelíd aranyt. Mindíg szerettem, mindíg […] Olvass tovább
Pilinszky János: A fényességes angyal is Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Első hó verse. Hó, hó, friss hó, Angyalváró, Gyöngyen hulló Gyöngyvirág-hó,- Csupasz bokrok Csipkézője, Fák fodros Fejkötője, Kerítések Keszkenője, Hegyek-völgyek Ünneplője. Olvass tovább
Vajda János: Utolsó dal, Ginához Ha eljövend a búcsu-óra, Ha majd e szív végsőt dobog, A percben, mely létem kioltja, Majd akkor is rád gondolok. És jól tudom, előre látom, Mi bú, öröm van itt ezen S az ismeretlen túlvilágon: Egyszerre mind átérezem. Eszembe jut majd minden átok, Mind, ami történt s ami nem; Mely […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Ha kérdik egyszer Kertben szerettem volna ülni, így álmodtam én őszömet, nagy csend fényében elmerülni, míg lassún hulló levelek vállig, homlokig borítnának, szépen halni megtanítnának – az elmerengő képzelet esztendeim kemény szálából ily lánynak szőtte őszömet. Szerettem volna ülni lócán alkonyidőn, a ház előtt hallgatni utak csobogását, köszönteni az elmenőt. így lettem volna […] Olvass tovább
Wass Albert: Új székely ballada Valahol egy messzi hegyen öregasszony megyen, megyen, vállán batyu, kezében bot, hajlott a dereka, hajlott, a dereka fáradt, hajlott. Valahol egy messzi hegyen Édesanyám megyen, megyen, megyen a fia elébe, könnye hull az út kövére, könnye hull az út kövére. Édesanyám, jaj megálljon! Felleg rí a láthatáron, benne zokog egy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Sion-hegy alatt verse. Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon Valahol Sionhegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Úr, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt […] Olvass tovább
Kassák Lajos: Japán kakasom Van nekem egy japánföldi, vörösszemű kakasom. Kérték már a cirkuszosok, félvilágért nem adom. Elszomszédol, tökmagot lop, bosszantja a zsugorit, hajnalonként föl a naphoz pántlikákat kukorít. Olvass tovább
Tarbay Ede: Ősz-anyó Kontyos-kendős Ősz-anyó söpröget a kertben, vörös-arany falevél ripeg-ropog, zörren. Reggel-este ruhát mos, csupa gőz az erdő, mosókonyha a világ, a völgy mosóteknő. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Isten csodája verse. Ameddig a történet csillaga Röpíti a multakba sugarát: A szem saját kezünkben mindenütt Saját szivünkre célzó gyilkot lát, S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!… Isten csodája, hogy még áll hazánk. Igy hordozunk sok százados sebet, Keblünk soha be nem gyógyúlhatott; Mérget kellett mindenkor innia, Ki sebeinkre önte balzsamot. […] Olvass tovább