A versek oldala
Jöjjön Várnai Zseni: A fenyő éneke verse. Zsenge fácska voltam, fenyveserdő árnyán, mellettem állt néném, meg hatalmas bátyám, ők oly nagyok voltak, szinte égig értek, nem őket vágták ki, csak a csemetéket. Erdő édesanyám zúgott keservében, de csak vittek minket nyikorgó szekéren, messzire kerültünk, nagy házak tövébe zúgó rengetegből, ember sűrűjébe. Minket körülálltak, azután megvettek, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Klárisok verse. Klárisok a nyakadon, békafejek a tavon. Báránygané, bárányganéj a havon. Rózsa a holdudvaron, aranyöv derekadon. Kenderkötél, kenderkötél nyakamon. Szoknyás lábad mozgása harangnyelvek ingása, folyóvízben két jegenye hajlása. Szoknyás lábad mozgása harangnyelvek kongása, folyóvízben néma lombok hullása. Olvass tovább
Sárosi Árpád: Karácsonyest Terítsetek csak ma is eggyel többre, A jóságkapu legyen nyitva, Ki tudja kiket sújt az élet ökle? Ki áll az éjben kitaszitva? A pásztorcsillagot nagy köd takarja És Bethlehem oly messze-messze… Hadd zúgjon ma a szeretet harangja S ki szenved, azt ide vezesse. A jóságkapu két szárnya kitárva, Mindenki szelhet kenyerünkből, – […] Olvass tovább
Benedek Elek: Karácsonyéji álom Jó reggelt, jó reggelt édes jó anyám! Angyalarcoddal hajolj le reám, Hadd öleljelek, hadd csókoljalak. Kicsi karommal átkaroljalak! Tudod, ma éjjel hol, merre jártam? Hiszed, nem hiszed: a mennyországban. Láttam ott angyalt, százat, ezret, Talán még több is volt ott, úgy lehet. Ha láttad volna! Készültek éppen, Hogy összeszedjék mind, mi […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Karácsonykor verse. Hullámzó érzemény között Jövén az úrnak templomából: Lelkemben még sok visszahangzik A halott ígének szavából. Ugy tetszik, mintha hallanám: Mikép zendűl a pásztor-ének, Sziv és ajk hű összhangzatában Az istenember nagy nevének. A megváltó ma született …! Betölt az évek teljessége … Dicsőség Istennek mennyégben! Az emberekhez égi béke! De […] Olvass tovább
Babits Mihály: A felnőtt karácsony Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére ahelyett hogy az Idő fenéktelen gödrébe suhintana? Karácsony csenget a szörnyű télben. Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja […] Olvass tovább
Petri György: Házasságterápia Igyekszem kivonulni az életedből, nesztelenné halkulni, lábujjhegyen létezni, zokniban, a kulcsot puhán fordítani a zárban, mint a betörő. Igyekszem -ugyanakkor- megtapadni is rajtad, mint a tapló, élősködni rajtad, mint a fakín /ismertebb nevén: fagyöngy/ Ideje volna felnőtté válnom. Jobb későn, mint soha. Habár? Lehet, hogy jobb soha, mint későn. Esik. Reggelre megint […] Olvass tovább
Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Buba éneke verse. Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, […] Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa verse. Anyámnak fáj a feje, nem iszik feketét — Anyámnak fáj a feje, nem szed be porokat: szótlanabb sápadtsággal feji meg tehenét, szótlanabb sápadtsággal söpröget, mosogat. Anyámra durván szólnak jöttment idegenek? Anyám az ijedtségtõl dadog és bereked. Sötét kendõjét vonván, magányát húzná össze: ne bántsa többé senki, félelmét ne […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Élek, s hogy meddig verse. Élek, s hogy meddig, nem tudom, Meghalok, bár nem akarom, Megyek, s egész utam titok: Csoda, hogy jókedvű vagyok. Olvass tovább
Veres Csilla: Neked álmodom anyu Neked álmodom anyu a napnak sugarát lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát. Neked álmodom az égbolt gyöngyeit mint fürge tündérek aprócska könnyeit. Elhozom neked anyu a hulló csillagot zsendülő mezőkről az édes illatot. Elhozom én onnan méhecskét, virágot s megálmodom neked az egész világot. Olvass tovább