in

Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa

Hirdetés

Jöjjön Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa verse.

Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét —
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtõl
dadog és bereked.
Sötét kendõjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetõzze.

Anyám utakon lépdel
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgonavirág
is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
Anyám csönd-sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
„segítek, azért jöttem”.

Anyámnak fáj a feje —
anyámnak fáj a semmi,
Anyám fekete rózsa
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi —
Bejön egy madár érte
s csõrében elviszi.

Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor versét.

Mi a véleményed az Anyám fekete rózsa írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Perc

Latinovits Zoltán verset mond – Petőfi Sándor: Szülőföldemen