Jöjjön Csoóri Sándor versei gyerekeknek összeállításunk.
Csoóri Sándor: Teknősbéka
Teknősbéka, ha az ingét
ki akarja mosni,
nem kell neki teknőért
a szomszédba menni.
Leszereli, leemeli
a hátáról
könnyen,
s kezdheti a nagymosást
habos tengervízben.
Csoóri Sándor: Medárdi eső
Medárd nekünk megártott,
alaposan bemártott,
három hete csak zuhog,
ázik a bab s a murok,
petrezselyem zöldje is
és a holtak földje is.
Ázik, ázik a búza,
fejét a víz lehúzza,
beillene zsenge nádnak:
bokán fölül vízben állhat.
Medárd, Medárd, habókos,
hol a selyemlepke most?
Hol a futó gyíkocskák
kik a kertem csíkozták?
És a fácánkakas hol
prüszköl, krákol, gyalogol?
Esik, esik, csak esik
kisestétől reggelig,
mintha csőrepedés volna
fönt az űrben, s reánk folyna:
vagy mintha egy szálló tenger
vándorolna fölöttünk el,
s hullatná a fölösleget,
eláztatva földet, eget.
Csoóri Sándor: Lekvárcirkusz bohócai
Piros a som,
a csipetke,
dér sógor megcsípte:
kerek kosárba szedjük
marékkal,
lekvárt főzünk
három fazékkal.
Jövőre,
jövőre,
sokat eszünk belőle.
Lekvárbajuszt pödrünk
s nevetünk,
lekvárcirkusz bohócai
mi leszünk,
mi leszünk.
Csoóri Sándor: Helyszínek
Nem volt soha zsámolyom,
Bár születtem Zámolyon.
Nem volt lovam, vértem sem,
Noha éltem Vértesen.
Rokonaim Vereben,
Voltak százan kereken.
Bakos bátyám föld alatt,
Most is gyöngybúzát arat.
Gyöngyös, Gyöngyös, dombodon,
Volt két hétig otthonom.
Csongrád, Makó, Tisza part,
Nyár-kezetek kitakart.
Halon éltem hetekig,
Himbált a víz Szegedig.
Csoóri Sándor: Tavaszi bodza-vers
Szoknyát varrat a bodza,
Így készül a tavaszra.
Csipkés szélűt és puhát,
Épp olyat mint nagyanyja.
Mert ha nem varratna,
Hát csupasz maradna.
