Csoóri Sándor: Vonulás
Valaki mindig jön,
valaki mindig elmegy;
gyöngyökre lép a távozó
s a gyöngyök szétrepednek.
Az érkező hazát keres
hajadban, szemeidben,
mint akit romok közé szültek
háborús őrületben,
s romok közt nem maradt, mert hívták
vigasztaló vizek;
hívták egy test friss szakadékai:
a távozó utáni sebhelyek.
Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor versét! Mi a véleményed a Vonulás versről?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
