Jöjjön Csukás István: Harangvirág, meggyfa verse.
Harangvirág csöngettyűz,
apró csengők nyelvelnek.
Harangvirág a pohárban,
mint a szelek viharában,
békét kondít egeknek.
Meggyfa: fehér menyasszony,
kivirul minden tavaszon,
nem tudja, miért fakasszon
öntestéből virágokat,
semmiből, magból világokat
s ősszel veszítsen lombokat,
csak növeszti méhnek, égnek,
zümmögve nyarat ígérnek –
súlyos mámornak, holdtöltének;
s még jönnek a fagyosszentek,
fagyot hoznak, rendet tesznek,
fagyos ujjal ölelgetnek.
Köszönjük, hogy elolvastad Csukás István: Harangvirág, meggyfa költeményét.
Mi a véleményed Csukás István: Harangvirág, meggyfa írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
