in

Csukás István: Tavaszi vers

Hirdetés

Jöjjön Csukás István: Tavaszi vers költeménye.

Az ablakhoz nyomul az orgona
az ablaküvegen át rám nevet
amit nem tudok megunni soha
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én
örökzöld időmből kipislogok
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág
ledobjuk, unt kabátot, a telet
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Köszönjük, hogy elolvastad Csukás István versét!

Mi a véleményed a Tavaszi vers című írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Torony az éjszakában

Pilinszky János: Örökkön-örökké