Darvas Ferenc: Advent
Várakozással telik életünk,
mert egy nagy érzésre vágyunk,
szívünk-lelkünk áhítozva,
éhezőn, a szeretetre várunk.
Eljő-e úgy, ahogy kívánjuk,
szelíden, halkan, csendesen,
mint azon a szent éjszakán,
a közelgő karácsony esten.
Ádventben járva újra várunk,
megtaláljuk-e, akit keresünk,
eljő-e hozzánk a Szeretet,
itt lesz-e, ott lesz-e velünk.
Várakozással teli életünkben
egy nagy-nagy érzésre várunk,
lelkünk-szívünk Őt keresve,
a békére, szeretetre vágyunk.
És eljön Ő, aki a Szeretet,
és mellyel világot megvált,
hozza békésen és csendesen,
amire nagyon sok ember várt.
Itt kopog majd belül, finoman,
bensőd megújulva rátalál,
és ha te is ezt így akarod,
ha szíved szeretetet kínál,
Hidd el, akkor eljön Ő hozzád,
fényével szerényen s halkan,
lényednek szeretetsugára
lesz majd az édesítő hajnal.
