Donászy Magda versei – ezeket érdemes elolvasnod!
Donászy Magda: Homokozóban
Fényes délben
sül a homoktorta,
teli van a bögre,
teli van a forma.
Szita, szita, falapát,
sütögetik a babák,
futó szederinda,
tetején a minta.
Pattan, szökken,
repül a nagy labda,
lóti-futi száz petty
kerekedik rajta.
Sose’ pihen sose’ áll,
hova szalad, hova száll?
Ide-oda, föl-le,
fűre, fára, földre.
Donászy Magda: Jó napot, tanterem
Jó napot, tanterem!
Kedves fiúk, lányok.
Szeptemberben én is
iskolába járok.
A betűről, számtól
egy csöppet se félek.
Vidáman néznek rám
a szép, színes képek.
Fényes tolltartómban
ceruzákat látok.
Régi ismerősök,
mind.mind jó barátok.
Szeptemberben én is
iskolába járok.
A viszontlátásra
kedves fiúk, lányok.
Donászy Magda: Nyári eső
Nyári eső
csepereg.
Lemossa a
cserepet.
Jó esik a
határnak
meg a szomjas
madárnak,
a kiszáradt
mocsárnak,
hol a békák
vasárnap,
a kis béka-
királynak
örömére,
kuruttyolni
kijárnak.
Donászy Magda: Hóember
Mérgesen néz
a hóember,
Hozzányúlni
senki nem mer.
Kezében a
seprű nyele,
Megbirkózni
ki mer vele?
Mozdulatlan
áll a helyén.
Szalmakalap
van a fején.
Sem nem eszik,
sem nem iszik,
mégis egész
télen hízik.
Ha jönnek a
meleg napok,
nagyot sóhajt:
– Elolvadok!
Tavaszra csak
helye marad.
Meg a seprű,
meg a kalap.
Donászy Magda: Madárkák télen
A veréb, a rigó
ide-oda röppen,
felhők hava hull
puha-pihe csöndben.
A madár didereg,
odafagy a lába.
Sok-sok etetőt
tegyetek a fára.
Fut a szán a havon,
gyerekek a szánon,
van már etető
a boróka ágon.
A veréb, a rigó,
a cinege fújja:
Lesz még kikelet,
kisüt a nap újra.
Donászy Magda: Újesztendő
Éjfél tájban
megérkezik
újesztendő napja,
pilinkélő
hóhullásban,
jégvirágos fagyban.
Havas ágon lengő
széllel bélelt kendő.
Fenyőtoboz
harangozza:
Újesztendő eljő!
Donászy Magda: Hóember
Hóna alatt seprűt szorít,
pedig nem is sepreget.
Bizony ésszel fel nem éred,
ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
mint a patak, könnye hull.
Donászy Magda: Csillag
Fényes csillag vagyok
odafenn az égen.
Sokszor utaztam már
a Göncölszekéren.
Van sok kis pajtásom:
csillagfiúk-lányok!
A tejúti csillag–
óvodába járok.
Donászy Magda: Első nap az óvodában
Első nap az óvodában,
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!
Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.
Kukucskáló fiúk, lányok
nézik:-Ki az új gyerek?
Óvó néni!-hüppög Orsi.
-Én senkit sem ismerek.
Hol a kabát, sapka helye?
Nem téveszti senki sem.
-Makkos mókus! A holmimra
vigyázz!-kéri kedvesen.
Hárman-négyen hozzáfutnak.
Zsuzsi, Fruzsi ránevet:
-Ha akarod, játszunk együtt,
gyorsan mondd meg a neved!
Bodnár Orsi ámul-bámul,
fordul ide, fut oda.
Csodálkozik: -Valóságos
játékbolt az óvoda.
Ki ezzel, ki azzal játszik.
Most épül a kockavár.
-Ki csinálta?-kérdi Orsi.
-Panka meg én.-mondja Pál.
Beteg lett a Biri baba,
Magdi szalad orvosért.
Orsi csendben csitítgatja,
amíg Feri odaér.
Feri doktor megvizsgálja,
receptet ír, hümmöget:
-Legjobb lesz, ha ágyban marad!
Talán használ a meleg.
Az ajtóból Éva néni
kéri őket: -Gyerekek!
Most rakjatok szépen rendet!
Hadd látom: Ki ügyesebb?
Helyre kerül könyv és játék,
sarkba a hintaló.
Már első nap megtanulják:
-Óvodában így való.
Egymás után kezet mosnak
a csurranó csap alatt.
Fésülködnek, jönnek-mennek,
piszkos senki sem marad.
A két napos térül-fordul,
ügyeskedik, megterít.
Ők kívánnak jó étvágyat,
kínálják a reggelit.
Óvó néni képet mutat:
-Mit látsz rajta Julika?
-Vízen úszik, csőrös-tollas,
azt hiszem ez a liba.
Munka után jól esik a
hancúrozás, szaladás.
Ki-ki maga öltözködik,
óvodában így szokás.
Lenn a téren száll a labda,
ugrókötél, hoppla-hopp,
Fogócskáznak, versenyt futnak:
-Szaladj, én is szaladok!
Párosával mennek vissza,
levegőztek eleget.
Nem csoda, hogy farkasmódra
éhesek a gyerekek.
Ebéd után után ásítoznak,
a szemük majd leragad.
A kis cipők párosával
alszanak az ágy alatt.
Hanem, aki előbb ébred,
hangoskodik, kiabál:
-Ki az ágyból álomszuszék,
Orsi, Peti, Kati, Pál!
Jól esik a piros alma,
a pohár tej, font kalács!
Minden elfogy. Nemhiába
fáradozott a szakács.
Mesesarok várja a sok
fényes szemű gyereket.
Óvó néni elmeséli:
-Volt egyszer egy Mehemed…
Petike áll az ajtóban,
Ő a portás, bekiált:
-Tomi, Zsuzsi, érted jöttek!
Zsóka, itt a nagymamád!
Orsika is helyre teszi
a mackót, a bocs-ruhát,
mikor Peti hangját hallja:
-Gyere! Vár az anyukád!
Orsi rohan; fényes szemmel
mesél, hadar, magyaráz;
hogy s mint telt az első nap,
milyen jó volt a kalács!
Nincs a szónak hossza-vége!
Őt hallgatja a család.
Apa, anya vele örül,
hozzábújnak a babák.
-Jó éjszakát, édesanyám!
Keltsetek fel jó korán.
Vár a jelem, sok barátom,
várva vár az óvodám!
Donászy Magda: Télapó az erdőben
Napok óta, hetek óta
esik a hó szüntelen.
Ott hintázik a kopár fán
zöld fenyőfa levelen.
Vastag tölgyfa kérge körül
kemény páncélt von a jég.
Dideregve nyalogatják
szomjas szájú őzikék.
Tapsifüles mindhiába
szimatol a hó felett,
nem találja sehol sem az
édes répagyökeret.
Ugri mókus kedve illan,
üres gyomra korogó,
odújában fogytán van a
tökmag, dió, mogyoró.
És a madár? A vadgalamb,
a vörösbegy, kis rigó?
A végtelen Hóországban
nekik sem jut semmi jó.
Csak a cinke vigasztalja
csüggedező társait,
a magasból messze kémlel,
mintha várna valakit.
Tavaly télen majd megfagyott,
betakarta már a hó,
alélt szíve alig dobbant…
úgy talált rá Télapó.
Gémberedett tolla közé
lehelte a meleget,
adott neki faggyút, diót,
olajbogyószemeket.
Megígérte, ezután is
minden évben erre jár,
tán a kedves Télapókát
várja most a kis madár?
Hulló hóban, szélviharban
ott ül a fa tetején,
kicsi szívét dobogtatja
örömváró jóremény.
Donászy Magda: Dióverés
Dió pottyant a fejemre,
a fele se tréfa.
Le kell verni egyszeribe…
Hol van az a létra?
– Itt a létra! –
szól Lacika,
támasszuk a fának.
Hosszú rúddal jól megverjük
a diófa ágát.
Kipp-kopp, kipp-kopp,
hull a dió,
tele van a pázsit,
Feri fürge az ágakon
egyre feljebb mászik.
Kipp-kopp, kipp-kopp,
hull a dió,
vígan száll az ének,
egyetlenegy zöld diót sem
hagyunk mi a télre.
Donászy Magda: Télapó az erdőben
Mesélő: Meseerdő minden fája
Hófehér. Itt a tél!
Bokor alján nyúlanyó mesél.
Nyúlanyó: Minden évben erre jár ha
Hull a hó, Télapó!
Puttonyában mindenféle jó.
Nyuszik: Mit hoz? Mit hoz?
Zöld káposzta levelet szedeget?
Koplaltunk már úgyis eleget.
Nyúlanyó: Ingyom-bingyom, fiacskáim
Dehogy ezt, dehogy azt,
Virgácsot fon, rá cukrot akaszt.
Nyuszik:
Mondd el anyó egykettőre,
Mikor jön el az erdőre
Télapó?
Jó a cukor?
Jó a virgács?
Puttonyában semmi sincs más?
Leveles, kerekes
Karalábé, káposzta fejes?
Nyúlanyó:
Ingyom-bingyom! Fiacskáim!
Megsúgom! Nem tudom!
Majd meglátjuk, ha jön az úton.
Nyuszik: Jaj anyóka! A bozótba
Mi morog? Mocorog?
Télapóka?
Vagy a róka?
Én is hallom percek óta?
Ki lehet?
Mi lehet?
Attól félek, talán megehet…
Varjú: Gyáva füles! Rontom-bontom,
Hogy ki zörög majd megmondom.
Káár, káár, káár, káár, káár!
Krampafalvi krampusz erre jár.
Télapó:
Hess el innen tollas-borzas
Túl a bokron, ott károghatsz!
Huss! Huss!
Meg ne ijedj kisnyúl, el ne fuss!
Fekete madár!
Hessenj tova már!
Jó napot!
Nyuszik: Jó napot!
Télapó: Találjátok el, hogy ki vagyok?
Nyulak: Te vagy a jó nagyszakállú
Télapó! Hóapó!
Télapó: Velem jött a Tél, a Szél, a Hó!
Ilyen hideg télidőben
Mi újság van az erdőben?
Nyulak: Semmi jó! Télapó!
Esik a hó, nincs ennivaló!
Télapó: Répa-retek zöld káposzta
Bőven akad két zsákomban
Kipi-kopp! Kipi-kopp!
Amit hoztam, többé nem titok.
Nyulak: Mennyi répa! Mennyi retek!
Télapó: Jöjjön ide, aki szeret!
Egyetek! Vegyetek!
Koplaltatok úgyis eleget.
Nyulak: Mind itt vagyunk,
Apó látod!
Nyúlanyó: Nyúlanyó is jó barátod!
Télapó: Itt a répa, itt a retek!
Nyulak: Ennél jobbat nem ismerek!
Nyúlanyó:
Hát még ez az idres-fodros
Kerekes, leveles
Kék káposzta milyen ízletes!
Télapó:
Puttonyomban semmi sincs más!
Nyuszik: Hát a virgács?
Hol a virgács?
Télapó: Itt a somfa aranyága,
Zörgő diót tettem rája.
Nyulak: Óh, de jó! Óh, de jó!
Éljen, éljen, éljen!
Télapó!
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Donászy Magda:Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.
Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!
Donászy Magda: Búcsúzunk tőletek
Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre,
Rövid kis időre, Kerek esztendőre.
Kerek egy év múlva Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk.
Ne görbüljön szája Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra!
Donászy Magda: Búcsúznak a középsősök
Hatesztendős fiúk,
hatesztendős lányok!
Búcsúzásul én is
minden jót kívánok.
Búgócsiga helyett
golyós töltőtollat,
azzal induljatok
iskolába holnap.
Donászy Magda: Búcsú
Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.
Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.
Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.
Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!
Donászy Magda: Búcsú az óvodától
Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.
Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.
De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.
Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.
Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.
A csengőig ágaskodtam….
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom.
Te is megnősz, kisöcsém.
