Jöjjön Dsida Jenő: Július verse.
Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok, olyan
bronzarany félisten, mikor rádgondolok.
Egyébként pedig költő, sétáló ember,
akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya. Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös nászindulóját!
Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét.
Mi a véleményed a Július versről?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
