in

Dsida Jenő: Július

Hirdetés

Jöjjön Dsida Jenő: Július verse.

Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok, olyan
bronzarany félisten, mikor rádgondolok.
Egyébként pedig költő, sétáló ember,
akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya. Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös nászindulóját!

Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét.

Mi a véleményed a Július versről?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Weöres Sándor – A liba pék

Júliusi versek gyerekeknek