in

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök verse.

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.

Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.

Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő versét!

Mi a véleményed a Nagycsütörtök költeményről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba

József Attila: Nem tud úgy szeretni