in

Dsida Jenő – Tavaszi rózsatőhöz

Hirdetés

Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi rózsatőhöz verse.

Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás.
Lehullott rólad minden kis levél,
Minden szirom, virág; –
Sírás nélkül nem nézhettem reád…
Olyan szomorú volt a búcsuzás!

És íme most, hogy itt a kikelet,
Illatos rüggyel telve ágaid
Bimbód is új fakad,
Felveszed újra dísz-palástodat
És úgy igézed vágyó szívemet.

Oh, köszönöm neked!

Jöhet ezután százszor is az ősz,
Az én szememnek nem hull már a könnye:
Tavaszi rózsa, megtanultam tőled,
Hogy nem búcsuzunk senkitől
És semmitől és sohasem örökre!

Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét.

Mi a véleményed a Tavaszi rózsatőhöz írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Áprily Lajos: A somvirágos oldal

Berzsenyi Dániel: Tavasz