Egy költemény, ami sokak szerint a legszebb Tóth Árpád alkotás
Tóth Árpád egyik legismertebb és legkedveltebb költeménye a „Fa”.
Ez a vers nem csupán a természet szépségét és rejtelmeit mutatja be, hanem az emberi lélek mélységeit és magaslati is felfedezhetjük benne.
Tóth Árpád lírája a természettel való mély kapcsolatot, az emberi létezés kérdéseit és a világban való helyünket tárja elénk.
A „Fa” különleges helyet foglal el ezen alkotások között, hiszen számos olvasó számára az őszinteség, a természet iránti tisztelet és a lélek rejtelmeinek keresése jelenik meg benne.
Tóth Árpád: A fa
Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
mint hajlik a patakon át.
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
nem tartja, madara elhallgatott,
virága nincs már, sem gyümölcse,
ő mégis áll, az alkony bölcse,
mint a tűnődő, ki ily estelen,
a végtelen titkába elmerül,
és testtel is szelíden arra dűl,
amerre lelke vonja testtelen…
