ESTHAJNAL.
Bájló aranyfény
Csillog szelíden
A reszkető tó
Hullámain.
Fölserken a szél
Rózsák öléből,
S völgyek hüs árnyin
Zokogva leng.
Némúl az erdő,
A messze síphang
Reszketve nyögdel
A légen át.
Kéklő virággal
Hímzett ligetben
Rejtezve csattog
A csalogány.
Leányka, édes!
Még most öledben
Elszenderűlve
Mennyet lelek:
Ki tudja? holnap
Talán siromra
Leng a lenyugvó
Est bíbora?
Ah valljon e szív,
Mely hőn pihegve
Hófátyolodnak
Alatta ver:
Fog-e felettem
Sohajtozásban,
Mint a nyögő szél.
Kesergeni?
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
