Ezeket érdemes elolvasni! Juhász Gyula 5 remek verse.
Önarckép
Ez elfáradt fej mélyen meghajol már
A sors előtt, mert mindig jó a sors,
Ezt vallja Zrinyi és így zsong a zsoltár,
Szívem, te lázadó vagy s most lakolsz!
De a világi urak és hatalmak
Nem látták soha görnyedten e főt,
Mely könnyes szemmel és dalos ajakkal
Hódol virágok s őzikék előtt.
E szemek lassan, lassan ködbe veszve
Sejtik csupán a földi tájakat,
De fényt ad nékik minden égi eszme.
S amíg gyászt látnak csak a nap alatt,
Az égre néznek és már úgy ragyog
Sötét tüzük, mint hulló csillagok!
Mézeskalács
Emőd Tamásnak
Még békebeli, boldog e kalács.
Szív küldi szívnek. Emlékszem, Tamás.
A nekeresdi vásárt hallgatom
És ott vagyok a régi Váradon…
Királyné Encellánk be messze ment
S be megfogyott a régi regement.
A víg bolondból lett most bús bolond
S magyar Jóskánk még árvábban bolyong.
Piros Holnapra szürkén jött a Ma
S elhalt szívünk száz büszke dallama.
De lesz még egyszer ünnep és kalács,
Magyar szegénynek víg föltámadás.
Szív küldi szívnek e reményt, Tamás!
Lord Byronhoz
Rab népek egyikének gyermeke
Köszönt ma, szabad eszmék hőse, téged,
Kinek a sorsod szép és bús rege
És a halálod büszke örök élet!
A gőgös Albion, kalmár hazád
Megtagadott, bár legjobb fia voltál
S tiéd lett minden föld s nép, mely galád
Zsarnok alatt nyög s versed néki zsoltár.
Nagy jegenyék s bús füzesek alól
Feléd száll ma e sóhaj, lázadó dal,
Mely már betelt a sok silány bitorral.
Sírodban most te meg se nyughatol,
Hisz annyi rablánc még nem volt e földön
S az ég alatt nem volt még ennyi börtön!
Rabság
E föld nekem csak tömlöcöm
És végzetem vad porkoláb,
Én túl e szűk és zord körön
Szeretnék szállni már tovább!
Oly végtelen dús a világ,
Testvéreim, szűz csillagok,
Megannyi mennyei virág,
Oly bús vagyok miattatok!
A tömlöc mélyén nyugtalan,
Ha néha elszunnyad szemem,
Szabadnak érzem már magam
Közöttetek, ott messze, fenn!
Egy másik életem örök
Zenéje zeng szívembe már
S várom, hogy e kopott, törött
Órán kis végzetem lejár.
Csak egy fáj, hogy ha majd hazám
Szabad egében szállhatok,
Tovább zokogtok a bezárt
Cellákban emberek, rabok!
Május
Vén harcos én, ma békét hirdetek,
Virággal verve meg a szíveket.
Egy új kiáltványt írok s érezem,
Hogy ez az ige egyszer tett leszen:
Ember, légy végre ember újra már,
Ne ordas farkas és halálmadár!
Nem bús robot, de boldog munka kell,
Melynél a szív bízó taktusra ver.
Új szent szövetség kösse össze mind
Embertestvérek jó reményeit!
Ez áldott föld ne temető legyen,
De kert, amely több jóságot terem!
Ember, magyar, ma még élő halott,
Legyen majális minden egy napod!
Vén harcos én, ma békét hirdetek:
Legyen szerelmünk már a szeretet!
