Fekete István: Nyár végén
Az árokparton elnyűtt gyalogút
És az erdőkben Augusztus seper,
A domboldalon avult fű lapul
S némán búvik a csattogó eper.
A patak szélén sárga liliom,
Virágán kopott, fényes poszméhek,
A buzogány a víz tükrét nézi,
S a mélyben magasságát az égnek.
S alkony ha jön, a nád alig zendül,
Barna szántásban dől már a határ,
Kökénybokorban üres a fészek
És a bokor alatt alszik a Nyár.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
