Garay János: Az udvari bolond
Ment egykor a fényes király
Sétálni a mezőre;
Leánya volt s a víg bolond
Mezőre kisérője.
Ekéje mellett a paraszt
Daróczba van ruházva;
Végig hasítja föld rögét,
Verítékében ázva.
S szól kérdezőleg a leány,
Részvéttel szép szemében:
,Mi ember az, király apám,
Az ott a nap hevében?´
«Földet ruház az, jó leány,
Kenyéradó vetéssel.»
S a föld viszont nem ad neki?´,
a Beéri ő kevéssel.»
,Folt folton ül ruházatán,
Arczán sanyar van és bú!´
«Örömmel dolgozik, ne bánd!»
,Mért hát mögötte hajdu?´
„,Miért, miért, no hát azért,
– Szól a király bolondja –
Hogy a mit az vet ott, ez itt
Komám csürébe hordja.”´
Köszönjük, hogy elolvastad Garay János költeményét.
Mi a véleményed Az udvari bolond írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
