Aranyosabbnál aranyosabb szerzeményeket szedtünk össze erre a jelmezes időszakra. Mondjátok el együtt a kicsikkel-nagyokkal, biztosan tetszeni fog társaiknak az óvodában és iskolában.
Íme a Gyerekversek farsangra válogatásunk.
Aranyosi Ervin: Cica álarc
Cica vagyok, nagy szemekkel?
Vagy egy macska arcú ember?
Ketten vagyunk én, s a gazdám,
ember szemet ő ragaszt rám!
Jön a farsang, úgy döntöttünk,
hogy közös álarcot öltünk.
Elmegyünk a jelmezbálba,
egy jelmezben, eggyé válva.
Sikerünk lesz, én már sejtem,
gazdám arcát úgy elrejtem,
fel senki nem ismeri!
Ez a játék isteni!
Mentovics Éva: Medve a bálban
Lépes mézre vágyom egyre –
attól víg a mackó kedve.
Felfalom az akácmézet,
nagy bundába alig férek.
Döcögős a medvetáncom,
de a bálon vígan járom.
Ha lesz néhány édes falat,
azt eszem majd és nem halat.
Donkó Sándor: Bohóc
Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.
Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag…
A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az volna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem…
Döme Zsuzsa: Farsangkor őzike voltam
Éppen úgy, mint megálmodtam:
farsangkor őzike voltam,
hátamon bájos pettyekkel
kecsesen, fürgén lépkedtem.
Amikor én már álmodtam
(őzsuta voltam álmomban),
akkor készült a jelmezem.
Az anyukám varrta nekem.
Reggelre, álomból hulltan
csak ámultam és bámultam.
Így aztán őzike voltam,
éppen úgy, mint megálmodtam.
Piros vagyok.
Kerek. Édes.
Főleg nyersen
egészséges.
Hanem ősszel
jól megfőznek,
szitán törni
alig győznek.
A kamrában
bizony, bizony
szép a piros
paradicsom.
