Jöjjön Gyurkovics Tibor: Naphimnusz verse.
Ahogy a fűben ülök és
az arcomat a napba tartom,
úgy töri át a napsütés
mintáival törékeny arcom,
hogy villogok és meredek,
a fényeken kiéleződöm,
úgy hordom ezt a meredek
hegyes ruhát, ami a bőröm.
Segítsetek! Sebesedem,
sokasodnak a fényes üszkök
madársújtotta testemen,
napok nyalábja, nem kell ütnöd!
magam magamtól szétesem,
mint lógó ember a kötélen –
eddig is csak egy képtelen
erőfeszítés adta élnem.
Köszönjük, hogy elolvastad Gyurkovics Tibor: Naphimnusz című költeményét.
Mi a véleményed Gyurkovics Tibor: Naphimnusz írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
