Hajnal Gábor: Ragyogás
Csak állsz… A hajnal aranyfolyamából
kikél a nap és eged peremét
átlépi lassan, fénylő reszketése
már küldi hozzád édes melegét.
Csak állsz; a nap, mint csodás tűzmadár fenn
– hogy lélekzeted szinte elakad –
egyetlen szárnycsapással most felröppen
a láthatár fölé, és kiszakad
melledből a felujjongó kiáltás
és megfordulsz, mert tovább nem birod
a fényt, amely megtölt most csordulásig,
és bolond örömödben szólitod
a dombokat, hol gyenge hóvirágok
mosollyal ébrednek s a piros ég
oly boldogsággal fogadja a reggelt,
hogy ragyog tőle az egész vidék.
Én lelkem, mit csinálsz e nagy tavaszban,
mely végre hozzád is most beköszönt?!
Káprázva nézel, alig birod terhét
az örömnek, mely hirtelen elönt.
Köszönjük, hogy elolvastad Hajnal Gábor költeményét.
Mi a véleményed a Ragyogás írásról?
Írd meg kommentbe!
