in

Heltai Jenő: Csillag

Hirdetés

Jöjjön Heltai Jenő: Csillag verse.

És együtt ültünk némán, önfeledten,
Zúgó akácok alján mindaketten,
Fehér virágok hullottak reánk.
S nézvén merengve, mely ott fönn ragyog,
A millió fényes kis csillagot,
Oly szépet álmodánk.

S ahogy ott ültünk egymást átkarolva,
Halk zizzenéssel az akácfa lombja
Fülünkbe súgta:”csak szeressetek!
A sors mogorva, szívtelen, siket
És mig a csókokat kimélitek,
Jéggé fagy szívetek!”

S hogy fölnéztünk a fényes csillagokra,
Ajkad fülembe halkan ezt susogta:
“Ne válasszunk magunknak csillagot,
Mely megmaradjon örökös tanúnak,
Ha te reám unsz, vagy ha én megunlak
S a szívünk megfagyott?”

Csillagsugáros enyhe, nyári este…
Míg két szemed a csillagot kereste,
Lezártam édes csókkal ajkadat:
“A mi szerelmünk porrá sohse válik,
Szeretni fogjuk egymást mindhalálig,
Míg szívünk megszakad!”

Ha ifjuságunk mindörökre eltünt,
Ezt a mi tenger, végtelen szerelmünk
Nem éli senki túl,
S a temetőben ciprusok övezte
Elhagyatott sirunkra, fényevesztve

A csillag is lehull.

Köszönjük, hogy elolvastad Heltai Jenő költeményét.

Mi a véleményed a Csillag írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Latinovits Zoltán verset mond – József Attila: Ime, hát megleltem hazámat

József Attila: Amióta