Jöjjön Illyés Gyula: Életfák verse.
Meddig lesz még telek – temetőkre?
Telik a Föld! Magasba szorulva
galambházakban vár vén szülőnkre,
vár miránk is majd zsúfolt urna.
Ha vénül a szív – nem le a földbe:
szívünkbe merülnek le a holtak.
Megnyugodva? Dehogyis! Nyüzsögve,
mert tollászkodnak, mert szárnyasodnak!
Száll a lélek repesve, ha – várják!
Így meredünk, megannyi emlékjel,
így telünk meg; életfák? – halálfák!
csiripolással, szárnyveréssel!
Köszönjük, hogy elolvastad az Életfák költeményt.
Mi a véleményed Illyés Gyula irásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
