Jöjjön József Attila – A füst verse.
Keménydereku gyárbörtön dús füstje
Nagy kedvvel száll a piszkos égre föl.
Szemében százszám szikra tündököl
S haját borítja sóhajok ezüstje.
Szelíden símul barna bús ökölre
S a szívből ellop könnyet, bánatot,
Kilop a szívből könnyet, bánatot,
De ha akarná, csípne, marna, ölne.
Ráomlik a gyár szürke gyászfalára,
Fátyolt terít az izzadt munkásvállra
S amíg a sok gép zúgva zakatol,
Sötéten, büszkén, lázadó imával
Jó bátorsággal egyre följebb szárnyal,
Az Istenhez; valahol.
Köszönjük, hogy elolvastad A füst verset.
Mi a véleményed József Attila írásásól?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
