József Attila: Áldalak búval, vigalommal

Hirdetés

József Attila: Áldalak búval, vigalommal verse.

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
buzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szivemhez szívvel keveredsz-e, –
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szivére borítja.

Köszönjük, hogy elolvastad az Áldalak búval, vigalommal költeményt.

Mi a véleményed József Attila írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

József Attila: Kukoricaföld

József Attila: Ákácokhoz