in

József Attila: Anyám meghalt….

(ANYÁM MEGHALT…)
Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben,
Megfoltozná kabátomat, megnézné milyen szép vagyok meztelenül,
Még soha senkise látott meztelenül!
A parasztok learattak, kis padokon várják a halált –
Poloska marja álmainkat, tányérunk csak falakra való,
Csak egy csöpp vajat adjatok kenyeremre.
De jobb ebédet akarunk, hogy jobbak legyünk,
Több pár cipőt az ágyunk mellé, hogy többek legyünk:
A híd lassan kijön a ködből, a túlparton szuronyok állnak –
Itt az olló, ott pedig a szövendő szövet –
Mire várunk?

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Akik helyén éltem

Kosztolányi Dezső: Apámmal utazunk a vonaton