József Attila: Csöndes estéli zsoltár

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Csöndes estéli zsoltár verse.

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszer ű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszer űen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Csöndes estéli zsoltár költeményét.

Mi a véleményed József Attila: Csöndes estéli zsoltár írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Watch Dragon ball super