József Attila: Csüngője voltam

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Csüngője voltam verse.

Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.

Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Csüngője voltam költeményét.

Mi a véleményed József Attila: Csüngője voltam írásáról?

Írd meg kommentbe!

Még több szerelmes verset ITT találsz

Várjuk a kommenteket

József Attila: Napszonett

Pilinszky János: Miféle földalatti harc