in

József Attila: Favágó

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Favágó verse.

Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
zúzmara hull szárnyas hajamra,
csiklándani benyúl nyakamba –
bársonyon futnak perceim.
Fönn, fönn a fagy baltája villog,
szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,
hajnal suhint, forgács-fény röppen –
amott is vág egy s dörmög közben:
tövit töröm s a gallya jut.

– Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz –
a széles fejsze mosolyog.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.

Mi a véleményed a Favágó versről?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

József Attila: Mikor az uccán átment a kedves

József Attila: Anyám