in

József Attila – Gyermekké tettél

Hirdetés

jöjjön József Attila – Gyermekké tettél verse.

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –
magamba bujtam volna, nem lehet –
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

Köszönjük, hogy megnézted József Attila versét.

Mi a véleményed a Gyermekké tettél írásról?

Írd meg kommentbe!

Gyermekké tettél verselemzés

A Gyermekké tettél című költeményben  az anya és a szerelmes szinte azonosul: Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem.

Soraiból kiderül, hogy a kettejük közti viszony nem volt egyenrangú (beteg-orvos), s bár József Attilát egy rövid ideig eufóriával töltötte el, nem volt sok esélye egy harmonikus viszonynak. – írja az irodalomora.hu

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila – Óh szív! Nyugodj!

Versek gyerekeknek a családról