in

József Attila – Ha nem szorítsz…

Hirdetés

Jöjjön József Attila – Ha nem szorítsz… verse.

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek , mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem – meghalok.


Köszönjük, hogy elolvastad a Ha nem szorítsz… verset.

Mi a véleményed József Attila írásásól?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Babits Mihály: Új Leoninusok

Juhász Gyula: Első szerelem