Jöjjön a József Attila – Harmatocska verse.
Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsiros
papiros szendereg.
Lágy a táj, gyöngy az est;
tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.
Hát dolgoztam hiven,
zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.
Fáradt meg együgyű,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.
Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.
Mi a véleményed a Harmatocska írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
