József Attila idézetek, amiket ajánlunk elolvasásra.
„A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.”
„Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem – meghalok.”
„Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.”
„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak maradjunk
és a nők a nők – szabadok, kedvesek
s mind emberek, mert ez egyre kevesebb…”
„Fölszív a vágy, mint patakot a hőség.
Mind mélyebbről bugyog e szerelem.
El nem apadnék, nehogy keserű könnyed
gyűljön tengerré szilaj öleden.”
“A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk.”
“Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.”
“Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,
A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt
S bus esten meztelen bőrig megázom.”
“Mert kétféle bűn van. Az egyik fajta bűn csak azért bűn, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak különös gondoskodása folytán. (…) A másik fajta az a bűn, melyet akaratlanul elkövet az ember, és akkor is megbán elkövetője, ha nem büntetik érte. Ez az eredendő bűn. Bűn az ellen, akit szeretünk.”
“A földön semmi nem örök…
A fákon árnyak nőnek este,
A félhomály is nyöszörög.”
“Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.”
“Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.”
“Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.”
“
Légy egy fűszálon a pici él,
s nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
“Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél – így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.”
“Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.”
“Jogállamban a pénz a fegyver.”
“Boldog hazug, kinek van Istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.”
“Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!”
“Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
elszállok, mint a köznapi bajok –
áttetszel rajtam, égi hűvösség.”
“Én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám.”
“Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én ugy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem – meghalok.”
“Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.”
„Mert kétféle bűn van. Az egyik fajta bűn csak azért bűn, mert büntetés jár érte az uralkodó földi hatalmak különös gondoskodása folytán. (…) A másik fajta az a bűn, melyet akaratlanul elkövet az ember, és akkor is megbán elkövetője, ha nem büntetik érte. Ez az eredendő bűn. Bűn az ellen, akit szeretünk.”
„Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,
Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,
A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt
S bús esten meztelen bőrig megázom.”
„A Nap lement. És én még várok, várok.
Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok:
Szívemre a bánat halk csöppekben csurog.”
„Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.”
„Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled!
Hogy folyna eggyé vérem és a véred,
Mint szélvész ültén két fáradt folyam.”
