in

József Attila – Jelen, mult, jövő

Hirdetés

Jöjjön József Attila, Jelen mult jövő verse.

Az elmultba szemem tétován tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen,
Nem pihenhet régi emlékeken,
Unos untalan visszatér megint.

A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt,
Tövisekkel hinté bé az utamat
S elvett tőlem reményt, boldogságot.

Nem veheté el, bár kínzott nagyon
– Történik minden, ahogy írva vagyon –
Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem.

Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő;
Jövő mutatja az utat előttem!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Mentovics Éva – Aranybúza – mezők éke

Székhelyi József szaval – Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet