A „Klárisok” József Attila lírájában különleges helyet foglal el: névszói szerkezete, költői metaforái és a szeretett nő iránti vágyakozás különleges hangulatot teremtenek. A vers egyszerre gyöngéd és ironikus, a szépség, a tisztaság és a távolság motívumai végigkísérik. A mozaikszerű képek mögött ott rejlik az üzenet: minden gyöngy, minden motívum egy titkos érzés vagy sóvárgás, melyben a szenvedély és lemondás, a szépség és szegénység kontrasztja találkozik.
Jöjjön József Attila Klárisok verse.
Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.
Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.
